Vietnám földrajza

Az ország körülbelül 331.688 km²-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország Indokínai félsziget mintegy 15 %-át teszi ki. Domborzatát 40-40%-ban dombok és hegyek alkotják. Sűrű erdői az ország 75%-át borítják. Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit partmenti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta jellemzik. Hosszanti irányban 1650 km, a legkeskenyebb részén 50 km. Kína, Laosz, Kambodzsa határolja. Az ország szerkezeti alapja a Kambodzsai masszívum, ennek gyűrődött neki az Annami, vagy más néven Vietnami hegység – ekkor süllyedt le a Tonkini medence, amit elöntött a tenger, ezt hívjuk most Vietnami (Tonkini öbölnek). Ennek egy részét később a Vörös folyó töltötte fel.  Földrajzilag tehát 5 részre oszthatjuk: Vörös folyó deltája, északi hegyvidék, a középső hegyvidék, délen a Mekong folyó deltája és partvidéki síkságok. 

A Vörös folyó Kínában ered és több mint 1200 km hosszan kígyózik, mielőtt beleömlene a Vietnami öbölbe, Deltatorkolata egy mintegy 3000 km2-es háromszög alakú síkság Hanoitól keletre – állandó áradások uralták és uralják ezt a részt, ami az itteni rizstermesztésnek nagyon kedvez, és az áradások megregulázásával (gát- és csatornarendszerek) érték el, hogy évente kétszer is be tudják takarítani az itt termő rizst a helyiek. A folyó vizét a legenda szerint egy sárkány vére, míg igazából a hegyekből hozott iszapos hordalék festi vörösre, a területet jóval sűrűbben lakott mint a Mekong folyó deltája.

A Mekong a világ egyik legnagyobb folyama Ázsiában. 4220 km-es hosszúságával a 11. leghosszabb folyó a világon, illetve a 12. legnagyobb vízhozamú is. Kína dél-keleti területeiről indulva keresztülfolyik Mianmaron, Thaiföldön, Laoszon, Kambodzsán és Vietnamon, majd a Dél Kínai tengerbe ömlik. Erősen ingadozó vízjárása, valamint az örvények és a vízesések miatt az egyik legnehezebben hajózható folyó emiatt inkább elválasztotta, mint összekötötte a partjain élő népeket. A Mekong név a Tai emberektől ered, akik Mae Nam Khong-nak, röviden Mae Khong-nak nevezték, melynek jelentése „Kong folyó”, vagy „minden folyók anyja”. A kínaiak fonetikusan Méigōng Hé (湄公河) néven vették át, így nem vették észre, hogy a jelentése „Kong folyó folyó” lesz. Az angol nyelv is ugyanezzel a hibával használja ma is a szót (Mekong river).Deltája 13szor nagyobb mint a Vörös folyóé, 40.000 km2 és területéből 10.000 km2 en rizstermelés folyik. Esős évszakban, áradáskor a folyó nem képes elszállítani a rengeteg vizet, ami azt eredményezi, hogy a kambodzsai Tonlé Sap tavat hatalmasra duzzasztja. Ebben az időszakban szünetel a hajóforgalom is a folyó Ho Chi Minh City és Siem Reap között.

Északi hegyvidék és fennsíkok több kisebb népcsoport otthona. Ugyancsak itt találhatjuk karnyujtásnyira a laoszi határtól Vietnam és egész Indokína legmagasabb pontját, a 3143 méter magas Fansipant.

Középső hegyvidék egyetlen hegyvonulatát sűrű dzsungel borítja. Ritkásan lakott országrész.

Partvidéki síkság alföld, rendkívül keskeny sávja, a Vörös folyó deltájának a déli végétől a Mekong deltáig nyújtózik. Termékeny talaján intenzív rizstermesztés folyik. 

Éghajlat

Összességében trópusi monszun. Egész évben magas a páratartalom átlagosan 84%, az évi csapadék mennyiség 1000-3000 mm (míg Mon 740 mm) Általánosságban két évszak váltakozik a tél és a nyár. Májustól novemberig a nyár esős, meleg, a tél ami decembertől márciusig tart viszonylag száraz, hűvösebb. Az évi csapadékmennyiség ¾-e nyáron hull le, ¼ télen. A változatos domborzati viszonyoknak köszönhetően az időjárás eltérő az különböző országrészeken: a téli időszakban ÉNy-i irányból fújnak, és sok csapadékot hoznak Kína és a Vietnámi öböl felől, Vietnám északi része jóval csapadékosabb, mint a középső, vagy a déli vidék. Ennek oka, hogy Hué és Danang között található magas hegyeken ez a nedves légtömeg már nem képes átjutni, így előfordulhat, hogy Huéban napok óta esik, míg Danangban szikrázó napsütés van. A nyári hónapokban ezzel szemben DNy-i monszun fúj, ami rengeteg csapadékot szállít a tengerek felől a szárazföldek belsejébe. Ilyenkor a déli rész csapadékosabb. A hőmérséklet éves szintű változásában is nagy különbségek vannak észak és dél között. Északon a decemberi hajnalokon akár 10 fok alá is eshet a hőmérséklet, míg nyáron napközben akár 40 fokot is elérheti esténként. Ugyanez délen sokkal kiegyensúlyozottabb, átlagosan 25-30 fokos skálán mozog. A nyári hónapokban a partvidékeken előfordulhat tájfun, és cunami is.