2009. szeptember 20., vasárnap

Vietnám földrajza


Az ország körülbelül 331.688 km2-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország Indokínai félsziget mintegy 15 %-át teszi ki. Domborzatát 40-40%-ban dombok és hegyek alkotják. Sűrű erdői az ország 75%-át borítják. Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit partmenti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta jellemzik. Hosszanti irányban 1650 km, a legkeskenyebb részén 50 km. Kína, Laosz, Kambodzsa határolja. Az ország szerkezeti alapja a Kambodzsai masszívum, ennek gyűrődött neki az Annami, vagy más néven Vietnami hegység – ekkor süllyedt le a Tonkini medence, amit elöntött a tenger, ezt hívjuk most Vietnami (Tonkini öbölnek). Ennek egy részét később a Vörös folyó töltötte fel.  Földrajzilag tehát 5 részre oszthatjuk: Vörös folyó deltája, északi hegyvidék, a középső hegyvidék, délen a Mekong folyó deltája és partvidéki síkságok. 

A Vörös folyó Kínában ered és több mint 1200 km hosszan kígyózik, mielőtt beleömlene a Vietnami öbölbe, Deltatorkolata egy mintegy 3000 km2-es háromszög alakú síkság Hanoitól keletre – állandó áradások uralták és uralják ezt a részt, ami az itteni rizstermesztésnek nagyon kedvez, és az áradások megregulázásával (gát- és csatornarendszerek) érték el, hogy évente kétszer is be tudják takarítani az itt termő rizst a helyiek. A folyó vizét a legenda szerint egy sárkány vére, míg igazából a hegyekből hozott iszapos hordalék festi vörösre, a területet jóval sűrűbben lakott mint a Mekong folyó deltája.


A Mekong a világ egyik legnagyobb folyama Ázsiában. 4220 km-es hosszúságával a 11. leghosszabb folyó a világon, illetve a 12. legnagyobb vízhozamú is. Kína dél-keleti területeiről indulva keresztülfolyik Mianmaron, Thaiföldön, Laoszon, Kambodzsán és Vietnamon, majd a Dél Kínai tengerbe ömlik. Erősen ingadozó vízjárása, valamint az örvények és a vízesések miatt az egyik legnehezebben hajózható folyó emiatt inkább elválasztotta, mint összekötötte a partjain élő népeket. A Mekong név a Tai emberektől ered, akik Mae Nam Khong-nak, röviden Mae Khong-nak nevezték, melynek jelentése „Kong folyó”, vagy „minden folyók anyja”. A kínaiak fonetikusan Méigōng Hé (湄公河) néven vették át, így nem vették észre, hogy a jelentése „Kong folyó folyó” lesz. Az angol nyelv is ugyanezzel a hibával használja ma is a szót (Mekong river).Deltája 13szor nagyobb mint a Vörös folyóé, 40.000 km2 és területéből 10.000 km2 en rizstermelés folyik. Esős évszakban, áradáskor a folyó nem képes elszállítani a rengeteg vizet, ami azt eredményezi, hogy a kambodzsai Tonlé Sap tavat hatalmasra duzzasztja. Ebben az időszakban szünetel a hajóforgalom is a folyó Ho Chi Minh City és Siem Reap között.
Északi hegyvidék és fennsíkok több kisebb népcsoport otthona. Ugyancsak itt találhatjuk karnyujtásnyira a laoszi határtól Vietnam és egész Indokína legmagasabb pontját, a 3143 méter magas Fansipant.

Középső hegyvidék egyetlen hegyvonulatát sűrű dzsungel borítja. Ritkásan lakott országrész.
Partvidéki síkság alföld, rendkívül keskeny sávja, a Vörös folyó deltájának a déli végétől a Mekong deltáig nyújtózik. Termékeny talaján intenzív rizstermesztés folyik. 


Éghajlat

Összességében trópusi monszun. Egész évben magas a páratartalom átlagosan 84%, az évi csapadék mennyiség 1000-3000 mm (míg Mon 740 mm) Általánosságban két évszak váltakozik a tél és a nyár. Májustól novemberig a nyár esős, meleg, a tél ami decembertől márciusig tart viszonylag száraz, hűvösebb. Az évi csapadékmennyiség ¾-e nyáron hull le, ¼ télen. A változatos domborzati viszonyoknak köszönhetően az időjárás eltérő az különböző országrészeken: a téli időszakban ÉNy-i irányból fújnak, és sok csapadékot hoznak Kína és a Vietnámi öböl felől, Vietnám északi része jóval csapadékosabb, mint a középső, vagy a déli vidék. Ennek oka, hogy Hué és Danang között található magas hegyeken ez a nedves légtömeg már nem képes átjutni, így előfordulhat, hogy Huéban napok óta esik, míg Danangban szikrázó napsütés van. A nyári hónapokban ezzel szemben DNy-i monszun fúj, ami rengeteg csapadékot szállít a tengerek felől a szárazföldek belsejébe. Ilyenkor a déli rész csapadékosabb. A hőmérséklet éves szintű változásában is nagy különbségek vannak észak és dél között. Északon a decemberi hajnalokon akár 10 fok alá is eshet a hőmérséklet, míg nyáron napközben akár 40 fokot is elérheti esténként. Ugyanez délen sokkal kiegyensúlyozottabb, átlagosan 25-30 fokos skálán mozog. A nyári hónapokban a partvidékeken előfordulhat tájfun, és cunami is. 


2009. szeptember 14., hétfő

Vietnámi pénzek


Vietnámi pénz: 8000 dong, kb. 100 forintnak felel meg, de vásárláskor mindenhol elfogadják az amerikai dollárt. Ne lepődjünk meg, ha az utcán kötegekben árulnak pénzeket, és az emberek pénzt égetnek, vagy szórnak szét. Ezek csak másolatok, melyet az ősöknek áldoznak.




2009. augusztus 30., vasárnap

Vietnám Hanoi



Hanoi, vagy viet nyelven Hà Nội Vietnám fővárosa. 1954 és 1976 között Észak Vietnám, a 11-ik századtól egészen 1802-ig kisebb megszakításokkal az akkori Vietnam fővárosa volt. 2004-es becslések szerint 3.083.800 lakosa van.

Fekvése: A város a Vörös folyó jobb partján fekszik, Ho Chi Minh City városától 1760 km-re északra Tengerszint feletti magassága 26 méter.

Története

A kínai uralom alatt még Tống Bình, majd Long Đỗ néven volt ismert. 866-ban területén fellegvár épült, és neve Đại Nam lett. Lý Thái Tổ, a Lý-dinasztia első uralkodója 1010-ben az ország fővárosát Đại Namba helyezte át. Nevét Thăng Longra (felszálló sárkány) változtatta, mert állítólag egy sárkányt látott felszállni a Vörös-folyóról. 1397-ig az ország fővárosa maradt, amikor az irányítás Thanh Hóaba, más néven Tây Đôba (nyugati főváros) költözött. Thăng Long neve ekkor Đông Đô, azaz keleti főváros lett.
1408-ban a kínai Ming-dinasztia csapatai megszállták Vietnamot, és Đông Đô új neve Đông Quan (keleti átjáró) lett. 1428-ban, mikor Lê Lợi, a Lê-dinasztia alapítója felszabadította az országot, a város a Đông Kinh (keleti főváros; ugyanazokkal a karakterekkel írva, mint Tokió; az európaiak Tonkin néven ismerik) nevet kapta. A Tây Son-dinasztia később a Bắc Thành-ra (északi fellegvár) keresztelte.
1802-ben létrejött a Nguyễn-dinasztia, és fővárosát a mai Huếbe költöztette. Ekkor a város 1831-ig ismét Thăng Long néven volt ismert, amikor is elnyerte mai nevét: Hà Nội (a folyókanyarban).
Hanoit 1873-ban megszállták a franciák, és 1887-ben megtették Francia Indokína fővárósának. 1940-től 1945-ig a várost a Japánok uralták, majd felszabadulása után a vietnami kormány székhelye lett. 1946 és 1954 között heves harcok folytak a franciák és a Viet Minh erői közt, ami után Hanoi a független Észak Vietnám fővárosává vált. A vietnámi háború során a város hídjait és vasútvonalait szétbombázták, bár ezeket hamar rendbehozták. 1976. július 2-án, az északi és déli országrész egyesítésével Hanoi ismét egész Vietnam fővárosa lett.

Nevezetességei

Itt található a Ho Chi Minh-mauzóleum, a Nemzeti Történelmi Múzeum, a Forradalmi Múzeum, a Nemzeti Szépművészeti Múzeum, az Irodalom Temploma, az Egyoszlopos Pagoda, Hanoi Zászlótornya, és számos történelmi látványosság.
Óváros: A város régi negyede híres kézműveseiről és kereskedőiről, és számos selyemüzletéről. Hoan Kiem-tó Jadeberg-templom; Literaturtemplom; Ho Cho Minh- lakóház; Vietnami nemzeti egyetem; Opera; Ethnológiai múzeum.


Bővelkedik látnivalókban akár a régmúltat, akár a közelmúltat szeretnénk felidézni. A régmúlt emlékeiből főleg a Régi Negyed szűk utcácskáin sétálva meríthetünk. A város közepén lévő Hoan Kiem tó a különös, történelmi távlatokba visszanyúló legendájával varázsol el. A tó közepén lévő aprócska szigeten épült fel a Szent Teknősbéka temploma. A tó észak-nyugati részén, közvetlen a part mentén, egy szigetecskén újabb templomot találhatunk.
A tó környékén, melyet egy szűk másfél órás sétával körbejárhatunk, újabb érdekességekre lelhetünk. A nyugati parton Le Thai To emlékhelyét és -oszlopát egy kis udvarban találhatjuk meg. A keleti parton a főpostával szemben egy ősi kapu maradványait újították fel. A tó déli partjánál szinte minden hajnalban a környékbeliek reggeli csöndes rituális tornája, a thai chi elemeivel ötvözve zajlik. A Hoan Kiem tó északi szélétől rövid sétával elérhető a Ba Dinh kerület, a Ba Dinh térrel, mely Hanoi nemzeti emlékhelye is egyben: itt található Ho Chi Minh mauzóleuma, múzeuma, valamint az egykori elnök rezidenciája is. Az oda vezető úton elhaladunk a pálmafákkal körülvett monumentális Lenin szobor előtt is, mellyel szemben a hajdani Citadella (területének nagy részén laktanya), és a Katonai Múzeum található. A mauzóleumtól déli irányba haladva a híres Egylábú Pagoda mellett kell elhaladnunk, hogy elérjük a múzeumot. Tovább sétálva egy szűk negyedórányi út végén (melynek során keresztülhaladunk egy forgalmas "bevásárló utcán") az Irodalom és Művészetek Templomához (Van Mieu) érünk. Érdemes bemenni...
Évezredes műemlékről van szó, melyet 1070-ben emeltek Confucius emlékének szentelve. Korábban mandarinképző volt. A Van Mieu háta mögött a Szépművészeti Múzeumban végignézhetjük a vietnami etnikumok művészetét, jellemző viseleteit. Ne feledjük: Vietnamban 54 törzs, etnikum él! Azonban korántsem néztünk meg még minden látványosságot. A szűk utcácskákban megbúvó, számunkra "névtelen" templomok, pagodák faragványai, sárkányábrázolásai még a hozzá nem értő embert is elkápráztatják. A régmúlt nevezetességein túl érdemes egy pillantást vetni a kerület dél-nyugati csücskében lévő Kim Ma buszállomásra, Hanoi egyik legnagyobb buszpályaudvarára. A legkülönfélébb stílusú, minőségű, állapotú buszok (számunkra) látványosságnak is felérnek. Utazni rajtuk (szó szerint értendő) csak a terveinkben szerepelt... A Kim Ma sugárúton továbbhaladva mintha egy másik világba csöppentünk volna. A diplomáciai testületek épületegyüttese, a diplomaták csemetéinek iskolája tárul elénk, mielőtt elérnénk a Daeha Building nevű, 15 emeletes kereskedelmi központot, melyben a magyar nagykövetséget is megtaláltuk., ...és még csak a Ba Dinh kerületben járunk...

A hangulatos utcácskák hamisítatlan vietnami környezetben, a város észak-nyugati részén kanyarognak. A Hoan Kiem tó északi csücskétől induló zegzugos labirintusaikban a tapasztalatlan idegen könnyen eltévedhet. Ahol minden utca Hang előtaggal kezdődik, hisz az utcák nevei az egykor ott működő mesterségek nevére utalnak.
A Hoan Kiem kerület Hanoi észak-keleti, pontosabban inkább központi kerülete. A Hoan Kiem tó környéki részek a város turisztikai központja. A Régi Negyed apró boltokkal, utazási irodákkal zsúfolt utcái után azoban érdemes a Thang Long Vízi Bábszínház legalább egy előadását megnézni.Amíg ezt nem látjuk, el sem képzelhetjük igazán, milyen egy vízi bábszínház, ahol a víz alól felbukkanó sárkány valóban tüzet okád. A főposta hatalmas épülete mellett nem kerülheti el a figyelmünket a városi tanács jól őrzött, zászló- és transzparens díszítésű bejárata sem.


http://s368.photobucket.com/albums/oo130/titinelly/Hanoi/?albumview=slideshow#/grid
(katt a linkre még több fotóért)

2009. augusztus 29., szombat

Vietnám Halong Öböl



A Halong-öböl Vietnam egyik legszebb természeti látványossága. A világ 8-ik csodájának nevezett Leszálló Sárkány öble 150 km-re van Hanoitól. Maga a szó a „leszálló sárkányok öblét” jelenti, s egy régi-régi legenda szerint, amikor idegenek támadtak a vidékre, egy sárkányanya már nem bírta nézni az itteniek szenvedését, hát leszállt az égből, hogy segítséget nyújtson. Gyöngyökkel szórta tele a tengeröblöt, melyek a vízbe pottyanva jádekövekké változtak. S e szigetek darabokra zúzták az ellenség hajóit. Szavahihető halászok szerint még ma is elő-előfordul, hogy párás pirkadatkor egy-egy kíváncsi sárkányfej kiemelkedik a habok közül. .
Mint minden legendának ennek is van egy másik változata is: egykoron hódítók jöttek ide fehér vitorlásokkal, lerombolták a pagodákat, házakat, kerteket és igába akarták hajtani a vietek népét. Fent, az égben élő Sárkány szíve megesett a borzalmak láttán, és alászállt. Sziklákat dobált a vízbe, összezúzta a hajóhadat, majd amikor a kő elfogyott, testével állta útját a hajóknak. Így mentette meg az itt élőket, akik azóta tisztelik a sárkányt, melyről az öböl a nevét kapta.
A mérsékeltebb fantáziájú tudósok viszont a közel háromezer (!) kisebb-nagyobb szigetecske keletkezését 500 millió évvel ezelőttre teszik, amikor a környező hegyláncok a tengerbe süllyedtek. E megannyi mészkőkúp átlagos tengerszint feletti magassága 50–200 méter, s ez földünk legnagyobb tengeri karsztképződménye, s 1994 óta része a világörökségnek.
Az apró szigetek szinte mindegyikén érintetlen a tengerpart, a sziklákban megszámlálhatatlan, szél és víz vájta barlang található.
Öreg motoros fabárkák sűrűn egymás mögött horgonyzó sora várja a buszokról lekászálódó turistákat, akik aztán imbolygó pallókon egyensúlyozva, hajóról hajóra átkapaszkodva érhetik el a számukra kijelöltet.
Első „sziklamegállónktól” meredek lépcsősor vezet fel a Sung Sot-cseppkőbarlangig, amely két nagyobb teremből áll, igaz, az első vagy harminc méter magas. A „derűs kastélynak” is nevezett második terem cseppkövei aggteleken edződött szemeinknek is tetszetősek: ember- és állatalakok sorát véljük fölfedezni. Ahogyan egy hatalmas oldalbejáraton át beszűrődik a vízfelszínen gellert kapó, vibráló napfény, úgy érezzük, megelevenednek körülöttünk a mesealakok.



A Halong-öböl egyetlen nagy kiterjedésű, lakott szigete a Cat Ba. Bő húsz esztendővel ezelőtt teljes területét nemzeti parkká nyilvánították. Egy kiadós séta során – vízesések, mangrove erdők és vakító mészkősziklák között – megcsodálhatjuk, persze, ha nem trappolunk túl hangosan, a sziget számunkra egzotikus madárvilágát.
Az öbölben, de gondoljuk, az ország más vizein is megtalálható, part menti „úszó falvak” mellett hajózunk el. Lakói kis kunyhókban laknak, a halászatból élnek, s mindennapjaik talán évszázadok óta változatlanok. A kalyibák berendezése több mint puritán: egy-két szék s fekvőhelyként használt gyékények, néhány főzőalkalmatosság – és persze a halászkészségek. Itt-ott akkumulátorról működő tévékészülékek hangjai szűrődnek ki bambuszfalak résein.
Hihetetlen szépségű, valóban egy távol-keleti mesébe illő a táj. A szigetek, illetve a sziklabarlangok jó része még felfedezetlen, s maga az öböl vízi világa a búvárok számára is felderítetlen terepnek számít.


2009. június 14., vasárnap

Tunézia - Sidi Bou Said


Sidi Bou Said régi marabu falu, amely a Jebel Manar domb magas sziklájára épült kék fehér város. A domb legmagasabb pontja 130 méterrel van a tengerszint felett. Szép kilátás nyílik a tetejéről a Tuniszi öbölre.

Igen régi település, melyet a história szerint már a punok is őrhelyként használtak. Az arab hódítást követően a domb tetejére erődöt építettek, melyet a spanyolok foglaltak el 1535-ben, akiket viszont a törökök űztek ki 1574-ben.
A helyiség nevét egy Abu Said Baji nevű szent életű misztikus személyről vette, aki 1207-ben egy mekkai zarándoklat után visszatérve élte itt 20 éven át aszketikus, misztikus életét, hirdette tanait, verbuválta híveit. Minden év augusztusában fesztivált tartanak a tiszteletére, hogy a hívei ma is lerójják kegyeletüket kupolás síremléke (závija, marabuja) előtt. Mellette áll a település központjában a szintén róla elnevezett mecset is.
Andalúziai ihletésű, jellegzetes mór építészet az ibériai muszlimok 16. századi kulturális hódításainak eredménye. A régóta itt lakó helyi családok és a letelepedett tehetős külföldiek gondoskodtak arról, hogy az épületek megtartsák eredeti jellegüket.

A minden kétséget kizáróan Tunézia legszebb települése akkor vált híressé, amikor a három fiatal festő – Paul Klee, August Macke és Louis Moillet – 1914-ben egész sorozatnyi képet festett róla, melyek aztán széles körben tetszést arattak. Az országon belül már ekkor a művészek falujának tartották.
Napjainkban a falu különleges védelmet élvez, ami útját állja az esetleges változtatásoknak. A falut 1915-ben műemlékvédelem alá helyezték.

Sidi Bou Said híres arról, hogy itt készítik a hasas, fehér-kék madárkalitkákat, művészien font drótból vagy fából.

Látnivalók:
A falu felett emelkedő világító torony az ősi ribát (erőd) helyén áll. A 9.században építették az egész partvidéken végighúzódó vészjelző rendszer tagjaként, amelynek része volt a soussi és a monastiri ribát is.
Dar el Annabi múzeumként is üzemelő régi családi ház (belépő 3 dínár). A 18 század végén épült, élénk színű csempék díszitik, udvarát jázmin, henna és bugenvillea díszíti. A megtekinthető szobák között imádságra és vendégfogadásra szolgáló helyiségek, valamint egy szép könyvtár látható, gondosan berendezve viaszfigurákkal, falakon családi fényképekkel.


(katt a linkre még több fotóért)

2009. június 12., péntek

Tunézia - El Djem


Történelmi elődje az ókori Thysdrus volt, amely alighanem pun alapítású volt. Virágzása idején lakosainak száma 30-40 ezerre rúgott. Gazdagodáshoz környékének olajfatelepítései nyújtották az alapot.
Közvetve lett a bajnak forrása is. Megunván a római császár, Maximus fokozódó adóprését, mellyel az olivából nyert jövedelem nagy része római kincstárba folyt, 238-ban összegyűlve az amfiteátrumban, a környező vidék gazdáival együtt, kimondták a római császár trónfosztását s helyébe a 80 éves karthágói proconsult, Gordiánust választották meg uralkodójukul. A római megtorlás nem késett. Néhány hét múlva a császár már halott volt, a város pedig súlyos árat fizetett elhamarkodott lépéséért. A III. század elejének fellendülése után a fokozatos hanyatlás következik. Az arab törzsek betörésekor a La Kahina, a berber Jeanne d’Arcnak is titulált városvédő felgyújtotta a várost övező 15 000 hektár olajfást is, de az arab hódítókat már nem sikerült megállítani.
Az El Jem-i amfiteátrum monumentalitását a köré épült kockaházak még inkább kiemelik. Az ie. 230-ban épült és a 17. század végig sértetlennek tartott – bár egyes források szerint soha be nem fejezett építménynek 1695-ben kellett az ide befészkelt lázadók ellen vonuló Murad bej csapatainak ostromát állni. Ezután már a helyi lakosság is szívesen használta a praktikus kőbányát építkezéseinél. Tulajdonképpen jutott is, maradt is, mármint a kövekből, hiszen méretei alapján 149 m hosszú és 124 méter széles és 36 méter magas. A thysdrusi a római világ sorban harmadik legnagyobb amfiteátruma. Az építéséhez alkalmazott kő a szokottnál puhább volt, ezért a tartósság érdekében meglehetős rátartással méretezték a köveket. A küzdőtér 65 méter hosszú volt. Alatta kereszt irányú boltíves folyosók, melyekből 16 fülke nyílott, a játékhoz szükséges vadállatok elhelyezésére szolgált. Hajdan 30.000 ember tombolt itt. Elképzelhető milyen élet folyt itt valaha, ezen a ma isten háta mögötti helyen, ha e nagy múltú amfiteátrum mellett még egy kisebb is épült. A városban több ásatás is folyt, melynek eredményeképpen megtalálták a város központját, fürdőinek, cirkuszának maradványait.
El Djem és Safax között kb 64 km a távolság. Sfaxig olivaligeteg és gyümölcsfa ligetek




2009. június 11., csütörtök

Tunézia - Matmata


Gabestől 28 km-re találkozunk először a Matmata névvel, méghozzá a Nouvelle vagyis új Matmata , ide költöztették ki a barlanglakásokból az embereket, több kevesebb sikerrel, mivel az idős embereket már nem olyan könnyű mozdítani. Így lassan vissza szivárogtak a barlang lakásokba, és sokan ma is ott élnek.
A vidék őslakosai a matmaták, nevüket régi berber törzsről kapták, amelynek tagjai az arab törzsek inváziója elől nagyon régen a hegyekbe, azok magasabb pontjaira menekültek. Csak évszázadok múlva merészkedtek lejjebb. Közben sajátos építészeti formákat alakítottak ki: ghorfákat, ksourokat. A leköltözők a hegy lábánál troglodita azaz barlang lakásokat, melyek elkészítése kb. fél évet vett igénybe.
A barlanglakások kialakításának kettős oka volt: az első, hogy minél rejtettebb, észrevehetetlenebb legyen, a második a hegyek magasságából leköltözők nem könnyen viselték a nyári hőséget, tehát ez ellen is jól védekeztek. A két fontos funkció miatt nem építettek házakat.
A völgykatlan kráterekkel szaggatott holdbéli tájhoz hasonlít, a berberek pedig a kráterek puha sziklájába vájták otthonaikat. A legrégebbi barlanglakások a 17. századból származnak, a környék berberei ugyanis már ekkor rájöttek arra, hogy a sivatag kegyetlen forrósága ellen így tudnak a legegyszerűbben védekezni. Ötletük hatékonyságáról bárki meggyőződhet, aki ellátogat ide: a szobák nyáron kellemesen hűsek, télen viszont melegek. Matmata barlanglakásainak építése a központi udvar kivájásával kezdődik. Ezek 7-10 m mélyek, és nagyjából 10 m átmérőjűek. Amikor ez kész van, az oldalába vájják az egyes szobákat, a konyhától a hálószobáig. Ezek fölé néha egy újabb szint kerül, amelyeket lépcsőn vagy kötélhágsón lehet megközelíteni, ezek a helységek általában raktárként szolgálnak.  A felszínről az udvarra csak egyetlen keskeny folyosón keresztül lehet lejutni. Bár a környék homokkője viszonylag könnyűvé tette a munkát, ennek ellenére egy ilyen családi otthon elkészítése legalább fél év. A leghíresebb barlanglakás egy szálloda, a Hotel Sidi Driss, amely a Csillagok háborúja és A Klónok támadása című filmekhez is helyszínül szolgált. A falu múzeumát Matmata asszonyai működtetik, ami szintén egy barlanglakásban kapott helyet. Látogatásunk alkalmával csekély díj ellenében bármelyik helyi berber házba be lehet térni, ahol a háziasszonyok saját készítésű mentateával vendégelnek meg.

Hadege falu is ilyen lakásokból áll, aminek van magyar vonatkozása is, magyar kútfúrók fakasztottak itt egészséges ivó vizet a falu lakosainak 1984-ben.


2009. június 10., szerda

Tunézia - Douz és tevék


Douzt - az egyik legszebb sivatagi kisvárost - gyakran nevezik a Szahara kapujának, hiszen a sivatagi túrák nagy része innen indul. Ha napközben nyáron érkezünk, ne  csodálkozzunk a kihalt utcák csendje, na meg a rekkenő hőség miatt. A város különösen a hátizsákos turistáknak és romantikus kalandoroknak ajánlott. Előbbieket az olcsó ám színvonalas szállások, utóbbiakat a hangulatos naplementék és pálmaligetek, valamint a városkát körülölelő sivatagi homokdűnék vonzzák. Maga a város nem túl sok látnivalóval bír, mégis sokan keresik fel évente ideális fekvése miatt, hiszen innen a legkönnyebb az országban igazi, többnapos sivatagi expedíiókra indulni. A helybéliek itt még az ősi hagyományok és szokások szerint élnek. A város csütörtökönként a legelevenebb, ugyanis ekkor özönlenek ide a környező félnomád falvak lakói, hogy megtartsák a szokásos heti vásárt. A douzi Szahara Múzeumot mindenképp érdemes felkeresni, ahol mindent megtudhatunk a város és a sivatag életéről. A kiállítás keretében megismerkedhetünk a nomád élet jellemző kellékeivel, használati eszközeivel, pl. a beduin sátrakkal, színes öltözékekkel, és szőnyegekkel. Ha kulináris élményekre vágyunk, látogassunk el az Ali Bab étterembe, ahol Tunézia-szerte híresen jó kuszkuszt készítenek.  Különös élményt nyújt a mahere, a sivatagi tevetúra. Minden év decemberében visszatérő rendezvény a város életét felpezsdítő Szahara fesztivál.



A teve a következő két párosujjú patás fajra utal a Camelus nemen belül: a dromedárra vagy egypúpú tevére (Camelus dromedarius) és a kétpúpú tevére vagy ázsiai tevére (Camelus bactrianus). Az előbbi Észak-AfrikaNyugat-ÁzsiaIndia, és Ausztrália száraz és sivatagos területein él, az utóbbi pedig Közép-Ázsiában. A tevék a tevefélék családjába tartoznak, tehát ahová dél-amerikai rokonaik: a láma, az alpaka, a guanakó és a vikunya.
A latin Camelus név a görög kamelosz szóból származik, az pedig az arab dzsamal vagy ahéber gahmal szavakból, melyek mindegyike „tevét” jelent.
A tevék a tevefélék (Camelidae) családjába tartoznak, amely először Észak-Amerikában jelent meg mintegy 40 millió évvel ezelőtt. A Camelus és a Lama nem 11 millió évvel ezelőtt vált el egymástól. 2 millió éve, a késői pliocénban, a Camelus nem képviselői megjelentek Ázsiában és Afrikában. A pleisztocénban (1,8 mya - 12 000 évvel ezelőtt) elérték Dél-Amerikát. Az észak-amerikai fajok 10 000 éve kihaltak.
Felső ajkuk két részre oszlik, melyek egymástól függetlenül mozgathatók. Mindkét nem hossza 3 méter körüli, 2 méter magas (a púppal együtt, mely önmagában 20 cm). A hímek tömege 400 és 650 kg közötti, a nőstények mintegy 10%-kal könnyebbek.
Rövid ideig akár 65 km/h sebességre is képes, de inkább a lassabb haladás jellemző rá. A dromedár mellkasa és térde szarupárnával rendelkezik, mely megvédi a perzselő sivatagtól, amikor lefekszik. A kétpúpú tevének nincsenek ilyen bőrkeményedései. A teve általában szelíd, de rúgni és köpni szokott, ha felidegesítik.
A dromedár 200 kg terhet 50 km távolságra szállít egy nap alatt, a kétpúpú teve 100 kg-ot 60 km távolságra, ha főleg az éjszakai hűvösben halad.
Szárazság idején az állattartók elveszíthetik teljes szarvasmarha-, juh- és kecskeállományukat, ugyanakkor a tevék 80%-a életben marad. A teve hőség idején képes 4-7 napot kibírni ivás nélkül, sőt, akár 10 hónapot is, feltéve, hogy közben nem dolgozik, és a tápláléka elegendő nedvességet tartalmaz. A sós vizet is megissza. 5-10 percen belül képes 100 liter folyadékot magához venni. A szarvasmarha például képtelen ekkora mennyiségű folyadék felvételére, mert a vérben lévő vörösvértestek a hirtelen megnövekedett ozmózisnyomás miatt szétrobbannának. A teve vörösvértestjei kinyúlnak, megdagadnak. A szomjas teve vizelete csak 1/5 része a normálisnak, széklete pedig annyira száraz, hogy azt tűzrakásra használják fel. A teve az izzadását is szabályozza. A testét borító finom gyapjú hőszigetelést végez, ezért teste nem melegszik túl. Belső hőmérséklete akár 41 °C-ra is felmegy, mire egyáltalán izzadni kezd. Kiszáradása elérheti a testsúly 25-30%-át is, ami kb. 2x akkora, mint amit a többi emlős kibír.
Ha elegendő tápláléka van, „túleszi” magát, a fölösleget zsír formájában tárolja a háta egy bizonyos részén és a púpjában.
Ha nincsenek karámban tartva, a tevék stabil csoportokba állnak össze, melyben főleg nőstények vannak, és egy kifejlett hím. A nőstények 3-4 éves korukban ellenek először. A hímeknek már 3 éves korukban termelődik spermája, de csak 6-8 éves korukban párosodnak a nőstényekkel.
A hímek úgy mérkőznek meg egymással a nőstények feletti uralomért, hogy miközben egymás körül lehajtott fejjel köröznek, megpróbálják megharapni a másik lábát vagy fejét, és próbálják a másikat feldönteni. Miután a vesztes teve visszavonul a küzdelemből, a győztes meghempergőzik a földön, ezzel a földhöz dörzsöli a feje hátulján található szagmirigyeket. A domináns hím az összes nősténnyel párosodik. 13-14 havi vemhesség után egy utód születik (többnyire az esős évszak alatt), melynek tömege 37 kg is lehet. A tejhozatal ekkor akár 35 kg is lehet naponta bizonyos fajtáknál (például „tejelő dromedár” Pakisztánban), de a szokásos érték 4 kg körüli. A tenyésztők a tej nagy részét saját céljaikra használják fel a szoptatás 9-11 hónapja alatt, majd a borjú elválasztása után a teljes mennyiséget. A borjú egyébként 12-18 hónapig szopik. Szaporodásra kb. 20 éves koráig képes, élettartama mintegy 40 év.
Jóllehet majdnem 13 millió dromedár él jelenleg, a vadon élőek kihaltak: néhány kivételével háziasított állatok (főként SzudánbanSzomáliábanIndiában és a környező országokban), de Dél-AfrikaNamíbia és Botswana területén is. Nagyjából 700 ezerre tehető elvadult populáció található Ausztrália középső részén, ezek a 19. században fogságból megszökött tevék leszármazottjai. A populáció évente 11%-kal nő, és a Dél-Ausztráliaikormány nemrégiben elhatározta, hogy megritkítja az állományt, mivel túl sok korlátozott erőforrást használ, melyek a birkatartó farmereknek is szükségesek.
A kétpúpú teve valaha hihetetlen számban élt, de manapság 1,4 millióra csökkent a számuk, legtöbbjük háziasított. Mintegy 1000 kétpúpú él vadon a Góbi-sivatagban és néhány IránAfganisztánTörökország és Oroszország területén.
A tevék teljes mértékben alkalmazkodtak a sivatagi élethez. Lábuk kétujjú patábanvégződik, amelyhez hatalmas párnák csatlakoznak, hogy minél kevésbé süppedjenek bele a homokba. Orruk és fülük becsukható, a homokviharok elleni védekezésként. Hosszú ideig kibírják táplálék és víz nélkül. A hátukon található púpban a tévhittel ellentétben nem vizet, hanem tartalék tápanyagot raktároznak zsír formájában.Vizeletük és székletük kimondottan száraz.
A tevét az ember nagyjából 5000 évvel ezelőtt háziasította. A kétpúpút és a dromedárt is tenyésztik tejéért, húsáért, szőréért és teherszállításra – a dromedárt Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, a kétpúpút pedig Közép-Ázsia északi és keleti részein.
A kétpúpú teve testét kétrétegű bunda fedi: egy meleg pelyhes belső rétegből és egy durva és hosszú szálú külső szőrrétegből. Vedléskor mindkét szőrréteget nagy csomókban elhullajtják. Egy példány évente 3 kilogramm szőrmennyiséget vedlik le. A külső szőréből a kasmírhoz hasonló kiváló minőségű fonal készül. A pelyhes belső szőre 5 cm hosszúságú, és olyan finom, hogy nem filcesedik össze. Ezt a pehelyszőrt vékony fonalak készítésére használják.
Egyes feltételezések szerint a magyarság őshazájában már ismerte és tartotta a tevét, és a honfoglaláskor magával hozta a Kárpát-medencébe, bár ezt eddig csontleletek nem támasztják alá. Tudjuk, hogy amikor 1189-ben Barbarossa Frigyes a keresztes hadakkal átvonult Magyarországon, lIII. Bélától három tevét kapott ajándékba.
A teve kulturális hatása igen jelentős a Közel-KeletÉszak-Afrika és Közép-Ázsia állattartó népeire. A tevékhez erősen kapcsolódó kultúrák közé tartozik például a beduin-kultúra, ami tevék nélkül ki sem fejlődött volna, mert teljes gazdasági létük a tevéktől függ. A teve teje és húsa biztosítja az élelmet, szőréből ruhát és sátorponyvát készítenek. Kitartása és teherbíró-képessége révén távoli területekig jutottak el, akikkel ilyen módon kereskedni tudtak. Mozgékonysága és szabadsága nagyban meghatározta a beduin gondolkodás alapvonásait.
Ázsia és Afrika nagy területein a tevekaravánok ma is meghatározói a gazdaság működésének.
A települések közelében létesített karavánszerájok üzleti központként működtek, ahol az árucikkeken kívül a híreket és meséket is kicserélték egymással.
Közép-Ázsiában a hatalmas tevekaravánok biztosították a Selyemút mentén fekvő városok számára a gazdagságot és a gazdasági növekedést, miközben árut szállítottak Európa és Ázsia között.
Manapság is megmaradt a teve gazdasági szerepe azokon a sivatagos helyeken, ahová semmilyen más közlekedési eszközzel nem lehet eljutni.
A 20. század végén újra felfedezték az ősidők óta űzött sportot, a teveversenyt, mely meghatározott útvonalon zajlik, és a gyorsaság elérése a cél. Elsősorban az Arab-félszigeten művelik, dromedárok részvételével.
 Az egypupú teve
Az egypúpú teve (Camelus dromedarius) vagy dromedár egy háziasítottteveféle. Rokonával, az eredetileg Közép-Ázsiában elterjedt kétpúpú tevével szemben a hátán egy púp magasodik.
Az egypúpú teve eredetileg az Arab-félsziget és Dél-Ázsiasivatagainakfélsivatagainak és száraz pusztaságainak volt lakója. Háziasításának első bizonyítékai mintegy 4000 évesek, ésAbú Dzabi mellett egy szigeten bukkantak rájuk – a teve ideje azonban csak később jött el. Háziasítása az arabok történetének fontos állomása volt, mert a mostoha körülményeket jól bíró állat kiváló nyersanyagforrásnak és teherhordónak bizonyult. Az arabság a háziasított tevék elterjedésének köszönhetően törhetett ki izolációjából, és juthatott el a Közel-Kelet fejlett, északabbra fekvő civilizációinak határaihoz: Szíria,Palesztina és Mezopotámia vidékére.
Nem véletlen, hogy az arabok első ismert említése, mely egy asszír feliraton látható, az arabokkal együtt a tevéket is említi. A teve ettől kezdve a beduinok (nomádok) életének meghatározó részévé vált: húsukat és tejüket elfogyasztották, bőrüket kicserzették,trágyájukat eltüzelték, illetve általuk és velük kereskedtek. A törzs vagyonának jelentős részét tevenyájaik tették ki – nem véletlen, hogy egy-egy teve megölése komoly háborúskodáshoz is vezethetett még a Kr. u. 6. században is (ld. Baszúsz-háború).
A tevéknek a távolsági kereskedelemben is rendkívül nagy szerep jutott. Jemenbőltevekaravánok szállították az Indiai-óceánon hozott vagy helyben megtermelt fűszereket és egyéb luxusjavakat. A tevék nagyon sokáig megőrizték sivatagi szállító szerepüket, sőt – bár mintegy 2000 éve vadon kihaltak – az iszlám arabok általi elterjesztésével párhuzamosan Észak-Afrika sivatagait is meghódították maguk számára, helyet szerezve magának a berberek életében is.
Háziállatként igen elterjedt faj a dromedár, a szabad természetben azonban, úgy tűnik, kihalt. Visszavadult egypúpú tevékkel csak Ausztráliában találkozhatunk.
Az egypúpú tevék marmagassága kb. 1,8–2 méter, testhossza 250-340 centiméter, farokhossza 50 centiméter, testtömegük 300–950 kilogramm között mozoghat. A két nem meglehetősen hasonló, bár a csődörök némileg nagyobbak. Nyakuk hosszú, a hátukon látható púp felhalmozott zsírt tartalmaz. Finom, gyapjasszőr borítja az állat fejét, torkát és nyakát, illetve a púpját; védelmet nyújt számára a perzselő nap sugaraival szemben. Lába hosszú és kecses, könyökén és térdén jól kivehető párnák védik a „letérdeplő” állatot. Minden egyes végtag két hatalmas, bőrkeményedéses lábujjban végződik. Ügetés közben a teve szétterpeszti ujjait, így kevésbé süpped bele a homokba. Homokviharban a teve teljesen be tudja zárni ferde metszésű orrnyílásait. Színe szürkésbarna.
A csődörből, kancákból és utódaikból álló családokban élnek. Alapvetően békés állat, de a hím a párzási időszakban agresszívé válik, ellenfeleit köpködéssel, harapással és rúgásokkal támadja. Ilyenkor az emberre is veszélyes lehet. Táplálékafűfélék, más lágyszárú növények és levelek. Az egypúpú teve 50 évig élhet.
A teve szaporodási ideje kb. 9 hét. 15 hónap vemhesség után ellik egy csikót. A tevék 3-4 éves korukban vállnak ivaréretté. Az anyja egy évnél is tovább szoptatja a kicsit.
Annak ellenére, hogy Észak-Afrikában gyakoribb a kétpúpú rokonánál, Európában jóval ritkább, állatkertekben is ritkán találkozhatunk vele. Magyarországon a Veszprémi Állatkertbenlátható egy pár, illetve a Nyíregyházi Állatparkban gondoznak egy csődört, aki mellé hamarosan pár fog érkezni. Valamint a Pécsi Állatkertben él egy fiatal csődör.

Forrás: Wikipedia


2009. június 9., kedd

Tunézia - Tozeur


A Djerid központja – Bled el Djerid- a pálmák országa  Itt volt az egykori római Afrika határa, ma már nemzetközi repülőtere is van. Ez a vidék, a sivatag szélén, tulajdonképpen egy újabb természeti csoda. Milliónál is több pálma élő, ellentmondása a terméketlen sivatagnak.
E tájék már neves karaván út volt a római korban is. Thusuros (Tozeur) Aggasel Nepta (Nefta)és Thagis (Kriz) neve mint az antik karavánút az algériai Biskrától Gabesig. Állomásai már a birodalom idején ismertek voltak. A portyázó légiósokat a keresztény hittérítők váltották fel. Eredményesen, mivel az iszlámot fegyverrel terjesztő arab hódítók csak századok múltán tudták letörni a megkeresztelt berberek lázadó ellenkezését. A középkor meghozta az akkor már kasztíliának nevezett régió viszonylagos békéjét. A hatalmi torzsalkodások színterei messze esvén, legfeljebb alkalmi rablócsapatok fosztották ki, vagy az ennél is rosszabb kolera tizedelte a különben békés vidéket.
A legrégebbi és legmodernebb épület illetve városrész között is van összekötő kapocs, amely a Djerid különleges jellegzetessége:halványsárgás vagy inkább drappos színű égetett téglákból épített házai, mértani elrendezésű díszítésekkel.