Törökország Antalya

A 20 éve kb 80 000 lakosú kis halász városka ma már 2,5 milliós nagyvárossá nőtte ki magát.

Rövid történelme a területnek II. Attalos pergamoni királyról, hogy mit mondott a katonáinak kb 2000 évvel ezelőtt. „ menjetek és találjátok olyan területet a földön, hogy mindenki szerelmes legyen belé amint meglátja. Találjatok olyan helyet, hogy az emberek ne tudják róla levenni a szemüket. Menjetek és találjátok meg a paradicsomot" A katonák elkezdték keresni ezt a paradicsomot. Hosszas és nehéz út után eljutottak egy arra a területre ahol a mai Antalya városa áll. Amikor meglátták biztosak voltak benne, hogy valóban ez a paradicsom. Visszalovagoltak Pergamonba hogy átadhassák a királynak a jó híreket. A II. Attalos király látni akarta ezt a helyet a saját szemével. Útra kelt seregével, és követték a felderítőket. Amikor megérkeztek a király is azt gondolta, hogy valóban ez volt a földi paradicsom. Elfoglalta és elrendelte a területen a városa megépítést. A pergamoni emberek gyönyörű városkát építettek rövid idő alatt és a neve a király neve után Attaleia lett. Amikor a törökök idekerültek akkor nevezték el Antalyának. III. Attalos halála után a rómaiak örökölték a területet eztán béke és jólét honolt a területen. A várost szépítették pompás épületekkel. 395-ig Líkia és Pamfilia névvel jelölik az itt virágzó tartományokat, amelyek ezután 1207-ig a bizánczi birodalom részei voltak. 1207-től 1392-ig I Giasettin Kejhüsrev szeldzsuk vezér hódításával kezdődött a város történelmének török korszaka. Az Oszmán törökök uralma 1392-től 1523-ig Yildirim Bejazit szultán fellépésével vette kezdetét. Századunk elején (1920-1921) olasz megszállás alatt volt. A köztársaság megalakulásakor önálló tartományi rangot kapott.

http://tititorokorszaga.gportal.hu/gindex.php?pg=10146505&gid=987332

(katt a linkre még több fotóért)

Törökország - Anadolu Atesi

2006 nyarán volt szerencsém több mint 10-szer is megnézni az Anadolu Atesi tánc csoport nagyszerű előadását Sidében és Aspendosban is, méghozzá az ókori római színházakban. 

Igaz a belépéskor a videó kamerákat nem engedték be a színházba, hanem elvették, és csak az előadás után adták vissza, a technika fejlettségére nem gondoltak a szervező, hogy már egy olcsóbb kategóriás fényképezőgéppel is lehet videó felvételt készíteni. Ha a youtube keresőjébe beírjuk: Fire of Anatolia és elég türelmesek vagyunk akár az egész előadást végig böngészhetjük. 

Anadolu Atesi

Öt évvel ezelőtt Mustafa Erdoğan alapította meg azt az együttest, amely tagjai közé 750 táncos közül választották ki azt a 90 fiatal tehetséget, akikkel az ország vezető táncosai és koreográfusai irányítása alatt azonnal meg is kezdték a munkát. Ennek eredményeképp jött létre a Fire of Anatolia című előadás, amelyet nemzetközi turnék keretei között adnak elő 2002 óta 

A török Fire of Anatolia show ezidáig 30 különböző országban 800 előadást tartva 6 millió embert tetszését megnyerve, most Guiness rekordot döntött meg.
A Fire of Anatolia Show, amely a leggyorsabb zenés tánc kategóriában kívánt belépni a Guiness Világrekordok Könyvébe, különleges előadást tartott 2005. augusztus 9-én, kedden az Aspendos Antique Színházban, Törökországban.

A Fire of Anatolia táncosainak a műsoruk koreográfiájának utolsó percében amely a “Hullámok izgalma” elnevezést viseli, sikerült 241 lépést ugrani egy perc alatt, mely metronóm érték szerint 176-on kezdődött és 218-al végződött és összességében 2 perc 53 másodpercig tartott.
Ebben a különleges előadásban a táncosok rendkívüli teljesítményt mutattak fel, 4 lépést tettek meg átlagosan 1 másodperc alatt.
A táncosok lépéseit elektromos metronómmal mérték, valamint közjegyző jelenlétében 6 kamerával készítettek képeket , hogy azokat óriás kivetítőn keresztül mutathassák a nézőknek.

Act 1

Scene 1 – I. Jelenet

First there was fire on immortal mountain, Nimrod, whose peak rises into the heavens.

Először volt a tűz a hallhatatlan hegyen a Nemruton, amelynek a csúcsa a mennyekbe emelkedik.

First everything, that is, all the creation was blessed in fire, and then it was dipped in flame with the sacred language of the body and presented to the sun.

Először minden, ami létezik, minden teremtmény a tűzben keletkezett

In the place where East first embraced West before the world’s first memorial to peace on the mount of fire an Anatolian Prometheus brought fire to humanity.

Ezen a helyen ahol kelet először ölelte át a nyugatot, mielőtt a világ keletkezett, egy Anatolóiai Prométheus tüzet vitt az emberiségnek.

And it followed like a river of light across the earth, spreading and taking on life.

És hömpölygött, mint a fény folyója a Földön keresztül, szétterítve és elterjesztve az életet.

Dances - Táncok

Nimrod Mountain of the Gods - Nemrut hegyének Istene

The Fire ceremony - A tűz szertartása ünnepélye

Scene 2 – II. Jelenet

Zeus Ahura Mazda send storms to bring the fire to the humanity, and for a moment considers treating humans after their own fashion.

Zeusz Ahura Mazda vihart küld, hogy elhozza a tüzet az emberiségnek és egy pillanat erejéig figyelembe veszi az emberek igényeit, vágyait.

As the punishment  of gods, he sends Pandora, along with all the evil existing.

Az Istenek büntetéseként elküldi Pandorát minden létező gonoszsággal együtt.

Now these lands are ruled by evil which, seizing Prometheus, binds him in chain.

Most ez a földön az ördög uralkodik, amely hatalmában tartja Prométheuszt, láncra kötve.

Zeus Ahura Mazda will feed the eagles with the liver of the chained Prometheus.

Zeusz Ahura Mazda a sasokat a láncra vert Prométheusz májával eteti.

The war between good and evil has begun.

A háború a jó és a gonosz között elkezdődött.

The good comes to free Prometheus, who brought humanity out of the darkness, into the death.

Érkezik a jó, hogy kiszabadítsa Prométheuszt, aki az emberiséget a sötétségből a világosságba hozta.

But the god Zeus Ahura Mazda calls the forces of evil to bring victory in this war.

De Zeusz Ahura Mazda a gonosz erőit hívja, hogy győzedelmeskedjen ebben a háborúban.

Dances – Táncok

Pandora

The Army of Darkness – Sötétség hadserege

Prometheus Bound – Prométeusz megkötözése

Dance of Rebirth – Újjászületés tánca

The triangle of love – a szerelem háromszöge

Days of Light – a fény napja

War Dances – Háború tánca

Victory of Darkness – a sötétség győzelme

Act 2

Scene 1 – I. Jelenet

Along the roads that migrants travel, life ebbs away, as now upon row of migrant people flow into the wounded lands of Anatolia.

Az utak mentén ahol a menekültek utaznak, hanyatlik az élet, ahogy most menekültek sorai özönlik el Anatólia sebzett vidékét.

All the colors are defeated and then born again together.

Minden szín legyőzetik majd együtt születik ujjá.

Death is a low defeat.

A halál kis győzelmet aratott.

Anatolian is an Anciant dirge....

Anatólia egy ősi gyászének …

From the day the war between good and evil began, victory was wrestled seized from one side to the other.

Attól a naptól kezdve, hogy a háború a jó és rossz között elkezdődött, a győzelem hol az egyik, hol a másik fél kezében volt.

Laments ring in the heavens.

Siralmas énekek zengnek a mennyekben.

These the world’s most ancient laments, are raised ın lament again on those same lands by those who have been defeated.

Ezek a világ legősibb siralom énekei, melyek a legyőzöttek által keletkeztek.

But there is always hope.

De remény mindig van.

It appears suddenly in the form of human warmth or spark of flame.

Hirtelen jelenik meg az emberi alakokban vagy a tűz lobogásában.

He appears in a mystic wind, calling all the spirits and all the humanity to joın in the magical whirling dance.

Misztikus szél képében jelenik meg, és hívja a lelkeket, az egész emberiséget, hogy csatlakozzanak hozzá egy varázslatos hömpölygő tánc formájában.

Cloaked in fresh and bone, he is a modern Prometheus.

Testet öl, ő a modern Prométheusz.

He creates and renews all.

Teremt és megújít mindent.

And so begins the dance of rebirth and reckoning.

És így megkezdődik az újjászületés tánca.

The Army of light surround the Forces of Darkness.

A fény hadserege bekeríti a sötétség erőit.

Victory spread in waves across the soil of Anatolia.

A győzelem végig söpör Anatólia földjén.

Dances – Táncok

A Lament – A sirám

Ghost Dancer – Szellem táncosok

The Army of the light – A világosság hadserege

War – A háború

The Mosaic – Mozaik

The Ebullience or the Waves – A lázongás hullámai

Scene 2

Now in Anatolia the war of drums is heard.

Most Anatóliában harci dobok hallatszanak.

Good and evil are ranked one against the other.

A jó és a gonosz újra felsorakozik egymás ellen.

Two armies are fighting to the last man.

Két hadsereg harcol egymással az utolsó emberig.

First one side prevails, then other.

Az egyik oldal győzedelmeskedik a másikon.

First the women make peace among themselves, then the men. Először a nők békélnek meg egymással, majd a férfiak.

Now the drums beat for peace. Most már a dobok a békéért szólnak.

Humanity has been vanquished by its own innate goodness.

Az emberiség saját jósága által győzedelmeskedett.

Anatolian is good, Humanity is good.

Anatólia jó, az emberiség jó.

All sides are at peace.

Mindenhol béke honol.

The created and creator joın hands swearing oaths of allegiance to peace.

A teremtett és a teremtő keze összefonódik, esküt tesznek hűségükről a békéért.

Scene 3 –III. Jelenet

Anatolia is a rainbow.

Anatólia egy szivárvány.

A rainbow of all colors, where is deep, the earth is hard, and the mountains are high and the plains scorching.

Minden szín szivárványa, ahol a víz mély, a föld kemény, a hegyek magasak, a síkságok füvesek.

And now is a dance of peace among all the colors, both on the water and on the land.

És most már a béke tánca létezik, minden szín között, mind a vízben, mind a földön.

However the war effects those colors in their hearts, now they experience the wounder of peace, expressed in their joyous dances.

Habár a háború hatott a szívekre, de most megtapasztalják a béke csodáját és ezt fejezik ki csodálatos táncban.

Dances – Tancok

Ramo

The Tree of Life Renewed – Élet fa újra éled

Be Fruitful and Multiply – Gyümölcsöző teljesség

The Call – A hívás

Pandóra

Viszálykodás támadt Zeusz és az emberek között. Prometheus az embereknek fogta pártjokat s arra tanította őket, hogy álljanak ellen az új istennek, ki Kronosz trónjára ült. Prometheus így beszélt hozzájuk: „Halljátok emberek, Zeusznak gazdagsága és tiszteltetés utáni vágya kielégíthetetlen; tehéncsodáitok és juhnyájaitok még elegendők sem lesznek az égő áldozatokra, ha az egész állatot Zeusznak adjátok. Jertek ezért lépjünk frigyre Zeusszal, hogy ő mind az emberek megkapják illető részüket az áldozatból.” Prometheus kiválasztott egy nagy ökröt, levágta és feldarabolta. A belső részeket és a húst a bőrrel, a csontokat meg hájjal és kövérséggel takarta be. S ekkor így szóla Zeuszhoz: „Válaszd ki osztályrészedet, s jövőre is mindig ez legyen te részed, amelyre most kezdetet ráteszed.” Zeusz hirtelen kinyújtotta kezét s a kövérség után kapott; és lőn haragja, amint észrevette, hogy csak csupasz csontok vannak alatta. Innen van, hogy az emberek a hallhatatlan isteneknek az áldozati állatnak csak a csontjait és a kövérét áldozzák.

Zeusz nagy haragjában most arról gondolkozott, hogy miként álljon bosszút az emberi nemzetségeken. Elvette tehát tőlük a tüzet, s ennek következtében az embereket hideg, sötétség és éhség gyötré, míg Prometheus ismét segítségükre nem ment s le nem lopta számukra az égből a tüzet. Ekkor Zeusz még jobban megharagudott s villámával halálra sújtá Prometheust; Hermes pedig Zeusz parancsára elvitte a Kaukázus hegyére s vaslánccal a kemény sziklára kötötte, ahol egy saskeselyű tépte szívét csőrével.

Zeusz haragja nem csillapodott, s más büntetéseken jártatta eszét, hogy még jobban sanyargassa az emberi nemzetet. Eszébe jutott, hogy Prometheus titán meghagyta az embereknek, hogy ne fogadjanak el semmi ajándékot az istenektől, s maga helyett ott hagyta a testvérét, Epimetheust, hogy oltalmazza meg őket Kronos fiának cselekedeteitől. Ezeket elgondolva, így beszélt magában: „Az emberek még nem ismerik a bajt és a betegséget, a viszálykodást és a háborút, a lopást és csalást, mert mindezen csapások bele vannak zárva abba a nagy szelencébe, amelyet Epimetheus őriz. De én szabadon eresztem e csapásokat s az egész földet nyomorúsággal és ínséggel árasztom el.

Előhívatá Hepaistost, a tűz istenét, s így szóla hozzá: „Készíts ajándéktárgyat, melyet a halhatatlan istenek az emberi nemzetnek fognak adni. Végy földet és csinálj belőle egy női alakot. Szép legyen, de gonosz erkölcsű, hogy az emberi nemzet meglakoljon minden hamisságáért, amit velem elkövetett.” Hepaistos agyagot vett elő s egy szép női alakot formált belőle. Mikor készen volt, Athéne felöltöztette pompás ruhába, koronát tett a fejére, s fejéről fátyol húllt alá hófehér vállára. Hermes pedig az istenek követe, felruházta rábeszélő tehetséggel s írigy lélekkel, hogy elcsábítsa s megcsalja az embereket. Mikor Hephaistos az istenek gyűlésébe vitte, mindannyian csodálkoztak elragadó szépségén, Zeusz pedig megfogta a kezét s Epimetheushoz vezetvén, így szólt: „Emberek fiai, ti sok küzdelemmel élitek az életet; ime, én hoztam nektek egy lényt, ki megsimogassa izzadt homlokotokat s fölvidítson a munka órái után. A halhatatlan istenek megszántak, hogy senkitek sincs, aki kényelmetekről gondoskodjék, ezért ők mindnyájan ajándékba küldik nektek a nőt, kinek neve éppen azért Pandóra – mindnyájatok ajándéka.

Epimetheus elfelejtkezvén testvére figyelmeztetéséről s az emberi nemzet hajlott Zeusz szavára s elfogadta kezéből Pandórát; mert elragadó szépsége elbűvölte, mindenki szívét, aki csak rátekintett. De nem soká örültek az istenek ajándékának. Pandóra meglátta a nagy szelencét, mely Epimetheus háza küszöbére volt letéve, felnyitotta a födelet s kiszabadult belőle a viszálykodás a háború, baj, betegség, lopás, rablás, bú és bánat. Rémületében azután ismét rátette a födelet s belezárta a Reménységet, hogy ez se vigasztalhassa az emberi nemzetet számtalan bajában, melyet Pandóra okozott rája.

 

Törökország - olajos birkózás

Az Alanya melletti kis településen tartott Török Est egyik látványossága volt az olajos birkózás. Persze volt akinek inkább visszataszító volt, de azért az emberek többségénél sikert aratott. Tetszik nem tetszik a törökök hagyományainak része és története több évszázadra tekint vissza.

Kirkpinar sziget nevezetessége a szabadfogású birkózó bajnokság. A Kirkpinar (kirk = 40, pinar = forrás) elnevezés eredetéről a következő legenda maradt fenn.

A birkózás a testi erővel való vetélkedés mindig is népszerű volt a katonáskodó oszmán törökök körében. Történt egyszer, hogy a mai Ederinétől 6 óra járásnyira nyugatra, az I. Világháborút követően Görögországhoz került Samona falu közelében pihenő katonák is ezzel szórakoztak. Két erős birkózó küzdött egymással, de egyik sem tudott a másik fölé kerekedni. Éjt nappallá téve folytatódott a küzdelem, míg az erőfeszítéstől mindketten holtan rogytak össze. 40 katonatársuk ott helyben temette el őket, és egyiküknek Selimnek a nevét vésték a sírra. A történtek színhelyén egy forrás csobogott. A katonák egy-egy követ helyeztek a patakba, miáltal az 40 ágra szakadva folydogált tovább.

A sportágnak tehát ősi hagyományai vannak Törökországban. A birkózó sport támogatására már II. Murad szultán (1421-1451) birkózó klubbot létesített. Érthető módon kíséri nagy érdeklődés a Sarayicsi szigeten rendezett versenyeket is. Az ország minden részéből jelentkező erős emberek sok tízezer ember előtt küzdenek a Kirkpinar bajnoka címért. A birkózók hosszú bőrnadrágban, mezítláb, meztelen felsőtesttel vetélkednek, egész testük olajjal van bekenve. A birkózó bajnoksággal egyidőben néprajzi bemutatókra is sok kerül, és minden egyéb is megtalálható ilyenkor a szigeten, ami egy színes majális kelléke.

Tunézia - Karthágó

Az Unesco a világörökség részévé nyilvánította.

A legenda szerint föníciaiak alapították kr.e. 814-ben. Az akkori központjuk a mai Libanonban lévő Türosz városa volt, és a virágkorát élő civilizáció Kart Khadast (föníciaiul: új város) létrehozásával valószínűleg észak afrika pozicióját kívánta megerősíteni.

Karthágó elhelyezkedése mind a tengeri kereskedelem szempontjából, mind stratégiailag ideálisnak tűnt: a város a tenger által 3 oldalról körülvett keskeny hegyfokon feküdt. A tunisztól északra fekvő Sebkhet el Ariana sóstava, ekkor még összeköttetésben állt a tengerrel. Az akkori útvonal hálózat központjában Karthágó a magáénak érezhette az irányítást a mediterrán régió és a kontinensről érkező kereskedelmi forgalom fölött. A 7.század során Tűroszt egyre vészesebben fenyegették az Asszírok így hamarosan Karthágó vette át a Föníciai világ vezető városának szerepét. (első pun háború: szicília fölött való ellenőrzés vissza állítása, 2-ik kísérlet a római birodalom megbuktatására – Hannibál  zömmel pun győzelemmel) A 3-ik pun háború végén romba döntött város – Róma irányítása Karthágó felett, numíbiai háború mint ürügy: a rómaiak felbérlik a numíbiai királyt, hogy provokálja a háborút a Karthágói birodalommal, ezt meg is teszik. Róma pedig nem járul hozzá, hogy Karthágó felvegye a harcot a numíbiaiakkal. Ennek ellenére Karthágó mégis numíbia ellen vonul, és ez jó ürügy Rómának, hogy micsoda engedetlen nép ez a Karthágói és ezért döntik romba úgymond büntetésből. – végzetes sorsát máig élő mítoszok övezik. Ádáz csaták után mintegy 50 ezer Karthágóit hurcoltak el a rómaiak rabszolgának, miközben az ostromlók ellen csupán ezernyi bátor harcos tartott ki a legvégsőkig. Parancsnokuk Hasdurbal megadta magát, felesége és gyermekei az öngyilkosságot választva máglyán tisztultak meg, a várost pedig földig rombolták és helyét jelképesen sóval hintették be.

Kr. E . 44-ben Julius Cesar újra alapította a várost, amely kr.e. 29-ben Afrika provincia fővárosa lett. Két évszázad múltán Karthágó 300 ezer lakosával 3 fórumával hatalmas fürdőivel és amfiteátrumával Róma és Alexandria után a birodalom 3-ik legnagyobb központjává vált. A római birodalom után rövidebb vandál és hosszabb bizánci uralom központja is Karthágó lett. Az arab hódítást követően a város ismét feledésbe merült. A régió vissza tért korábbi fő tevékenységéhez a mezőgazdasághoz, és a 16-ik század elején az utazó leo africanus Hasszan ibn Mohhamed el fezi őszibarack, gránátalma, olajbogyó és füge ültetvényekről számol be.

Didó a vándor

Karthágó Ie.814-ben alapítását a fejedelmi mediterrán városhoz illő ősi legenda övezi, amelyet buzgó görög és római szerzők tápláltak a megfelelő hatás kedvéért. A nemes föníciai eredetet hangsúlyozó föníciai eredetet hangsúlyozó történet alapja, félig meddig valóságos legismertebb változata Vergilius Eneasében szerepel, a mítosz Tíroszban a föníciaiak székhelyén veszi kezdetét, Pigmallion kirány uralkodása idején. Vergilius eposza szerint Pigmallion szemet vetett testvérének Elisa hercegnő férjének Szikheusz főpapnak a vagyonára. Pigmallion megölette Szikheuszt és Elisa előtt leplezve bűnösségét rá akarta tenni a kezét a zsákmányra. Szikheusz szelleme azonban elárulta Elisának a gyilkosságot, és menekülésre biztatta szerelmét és felfedte előtte kincseinek rejtek helyét. Elisa megfogadta a tanácsot, és ügyesen rávette Pigmalliont bocsásson rendelkezésére néhány hajót, mivel új palotába szeretne költözni a tengerparton, szabadulni igyekezvén férje emlékétől. Ezzel a trükkel sikerült anélkül felpakolnia összes ingóságát a gályákra, hogy felkeltette volna Pigmallion gyanúját, az utolsó pillanatban 80 nemes ember is csatlakozott hozzá. Köztük fivére Barca is. Először Ciprus szigetére menekültek, ahol a társaság 80 leányával és főpapjával egészült ki, majd vitorlát bontottak észak afrika felé. Elisa neve ekkor már Elisa Didó volt, azaz Didó királynő ami föníciai nyelven vándort jelent. Miután megérkeztek észak afrikába Elisa igyekezett földet szerezni a későbbi Karthágó városának megalapításában. Megegyezett a helybéliekkel, hogy csak annyi földet kaphat amennyit egy ökör bőrrel le lehet takarni. A ravasz Elisa bőrt vékony csíkokra vágta és körbe vette velük a későbbi Bürsza dombot. (jelentése irha bőr). A legenda befejező része igen szomorú, amikor a Trójából menekülő Enas vetődik itt partra….

A dombon egykor Esmun Isten temploma emelkedett, amit a Rómaiak leromboltak majd egy sík felszínt hoztak itt létre és oda kapitóliumot és fórumot építettek.

Tophet (Pun szentély) – Tophet, az áldozati hely héber elnevezése

Egy, ma már hátborzongató hagyomány szerint, a pun családok elsőszülött gyermekük feláldozásával igyekeztek az istenek jóindulatát elnyerni. Egy szentté avatott kövön, máglyán égették el az áldozati csecsemőket. Hamvaikat urnába gyűjtve a szentély mellett vagy a köztemetőben temették el, helyüket pedig fogadalmi feliratú sírkövekkel jelölték meg. Az áldozatot Baal-Hamman – a görög Kronosz istneség megfelelője – és Tanit istennő, a város védőszentjének kegyeibe ajánlották. A temetkezési hely fogytával a korábbi sírok fölé emeltek újabb töltést és újabb sorban folytatták az áldozati urnák elhantolását. Egy idő után a gyermekáldozatokat állatokkal helyettesítették. Amikor azonban a szirakrúzai Agathoklész ie. 310-307 között ostrom alá vette a várost; a punok az istenek haragvását gyanítva hamarjában 500 gyermeket áldoztak megmenekülésük, ill az istenek kiengesztelésére.

A sírkövek kezdetben kőlapok, melyek asztalszerűen veszik körbe az urnákat. Később a kőlapokat összecementezik és szarkofág szerűre alakítják. Formájuk egyiptomi és görög hatást tükröz, geometriai alakzatok 3szög végződéssel, vagy obeliszk formával. A köveken gyakran visszatérő motívum a napkorong, tetején a holddal, Baal Hammon és Tanit istenek szimbólumaként.

A feláldozott igazság

Az ókori görög és római propaganda írók nagy szerepet játszottak a gyermekeket áldozó föníciaiak barbár szokásairól szóló történetek terjesztésében. Könnyen lehet, hogy igazat beszéltek, de a jelenleg korántsem volt annyira általános, mint ahogy azt igyekeztek elhitetni az emberekkel. A rítusokat klasszikus ókori szerzők tanúsították, így pl. Plutarkhosz és Diodórosz, akik szerint a gyermekáldozat bevett gyakorlat volt Karthágóban. Állításukat a Tofet szentély maradványai látszólag alátámasztják, ám egyesek szerint csak a halva született vagy természetes okból elhúnyt gyermekeket áldozták fel az isteneknek. Annyi biztos, hogy a punokat szándékosan rossz színben tüntette fel a rivális hatalom. Gyermekrablással, gyermekkereskedelemmel, rituális áldozatok bemutatásával vádolva őket. Ha egy római valakit fidesz punikával – pun becsület  jellemzett, az egyet jelentett az illető szer fölött gyanús és megbízhatatlan személyiségével. Ezeket a tulajdonságokat pedig látványosan szembe állították a klasszikus európai civilizáció nemesi és efféle szörnyűségeitől mentes erkölcseivel. (vadállatok elé vetett áldozataikat nem vették ember számba)

Pun hadi kikötő – Port Punique a pun hadikikötő medencéje

Ennek a közepén egy kör alakú szigeten volt a pun admirális épülete. E körül a karthágóiak 220 fedett hajóállást építettek ki hadihajóik számára, amelyek mozgását az admiralitás tetejéről ellenőrizték. 325 méterátmérőjű volt a hadikikötő, ami mai szemmel szerény méretű, de akkoriban a fél világ rettegte hadiflottájukat.

Pun kereskedelmi kikötő

A hadikikötőt délre egy kis téglalap alakú, közvetlen összeköttetésben áll a tengerrel. Hossza 600, szélessége325 méter volt. Ez szolgált a karthágói kereskedelmi flotta bázisául és rakodóhelyéül (a vendéghajóknak a kikötővel párhuzamos tengerpart mentén alakítottak ki rakodóhelyet) A kikötők védelmét egyszerűen oldották meg: éjszakára lánccal elzárták a tengerre nyíló bejáratot.

Byrsa domb

Reine Didon szálloda, múzeum, Szent Lajos katedrálisa melynek építését 1890-ben fejeztek be bizánci mór stílusban. Nem eredeti rendeltetésének megfelelően használják, hanem időszaki kiállításokat, koncerteket rendeznek benne.

A római Karthágó

Amfiteátrum, La Malga ciszternarendszer maradványai, Gargilius thermái, DAmus et Karita romja ókeresztény bazilika és hozzá tartozó építmények, római színház, római villák, schola ciszterna, bazilika 5 hajós templom kápolnával.

Antonius Fürdők

A közfürdő céljait szolgáló monumentális épületcsoportot Antonius császár engedélyével és idején isz. 145-ben kezdték építeni. Teljes pompájával Marcus Aurélius uralkodására 162-ben épült ki. Egykoron a Római birodalom 4-ik legnagyobb fürdőinek számítottak és a Zaguáni vízvezeték szolgáltatta számukra a vizet. Közel300 méter volt a legnagyobb hosszúsága a tengerpart mentén és 100 m a legnagyobb szélessége. Legmagasabb pontja a frigidárium közel 30 méter volt, tehát egy mai 8 emeletes ház kényelmesen elfért volna benne. Az épületcsoport középső tengelyétől jobbra és balra tökéletesen szimetrikus volt. Elrendezésének jobb megértéséhez nem árt tudnunk, hogy a római világban a fürdőzésnek szinte szertartás szerű fokozatai voltak.

A fürdőző a ruhatár elhagyása után egy langyos levegőjű, enyhén fűtött helyiségben akklimatizálódott (tepidárium), onnan 8 szögletű mosakodó (destrictárium), majd egy száraz gőzkamra (laconicum) következett és csak ez után a meleg vizű medencék, amelyek a szintén 8 szögletű caldariumban voltak. Innen újabb pihenő a tepidariumban és következett a hidegvizes frigidarium a maga 4 medencéjével. Innen a szomszédos nyitott palaestrinumban, vagy gymnasiumban birkózással vagy más mozgással, játékkal frissülhetett a fürdőző. Közvetlen a tengerparton nyitott úszómedence is várta, vagy a teraszon lévő solariumban napfürdőzhetett. Ezeket a műveleteket szolgálta sok helyiség. A fürdő akkortájt a társadalmi élet egyik legfontosabb színtere, találkozóhelye volt.

A fürdőépület kiszolgálása (fűtés, gőztermelés, széntárolás, víz be és elvezetés stb) az első szintet jelentő alagsorban zajlott, míg a közönség a felette lévő emeleti helyiségeket látogathatta. Ami ma látható Karthágóban, az zömmel az alagsori építmény. Az ásatáskor feltárt maradványokból, korabeli leírásokból azonban tudjuk, hogy a fürdő márvánnyal, gránittal, hatalmas oszlopokkal és gazdagon díszített oszlopfőkkel, a korabeli uralkodók és istenségek szobraival gazdagon, ha nem is fényűzően volt díszítve. Az alagsor tartópillérei között járva pedig ma is képet a kaphatunk a fejlett és masszív építési technikáról, mellyel mindezt létrehozták. A helyszínen márványba vésett vázlat nyújt képet a korabeli grandiózus épületről.

A középen fekvő 22-42 méteres hidegvizes medence tetejét 8 kolosszális oszlop tartotta. A maradványok mérete félelmetes, pedig ezek csak az alapok. A magányosan álló 15 méter magas oszlop érzékelteti az épület egykori magasságát és a hatalmas márvány feliratok ízelítőt adnak a díszítéséről. 439-ben a fürdőket a vandálok máshoz nemigen konyítva elpusztították és később a köveket az arabok újra felhasználták Tunisz építéséhez.