Vietnám Hanoi

Hanoi, vagy viet nyelven Hà Nội Vietnám fővárosa. 1954 és 1976 között Észak Vietnám, a 11-ik századtól egészen 1802-ig kisebb megszakításokkal az akkori Vietnam fővárosa volt. 2004-es becslések szerint 3.083.800 lakosa van.

Fekvése: A város a Vörös folyó jobb partján fekszik, Ho Chi Minh City városától 1760 km-re északra Tengerszint feletti magassága 26 méter.

Története

A kínai uralom alatt még Tống Bình, majd Long Đỗ néven volt ismert. 866-ban területén fellegvár épült, és neve Đại Nam lett. Lý Thái Tổ, a Lý-dinasztia első uralkodója 1010-ben az ország fővárosát Đại Namba helyezte át. Nevét Thăng Longra (felszálló sárkány) változtatta, mert állítólag egy sárkányt látott felszállni a Vörös-folyóról. 1397-ig az ország fővárosa maradt, amikor az irányítás Thanh Hóaba, más néven Tây Đôba (nyugati főváros) költözött. Thăng Long neve ekkor Đông Đô, azaz keleti főváros lett.

1408-ban a kínai Ming-dinasztia csapatai megszállták Vietnamot, és Đông Đô új neve Đông Quan (keleti átjáró) lett. 1428-ban, mikor Lê Lợi, a Lê-dinasztia alapítója felszabadította az országot, a város a Đông Kinh (keleti főváros; ugyanazokkal a karakterekkel írva, mint Tokió; az európaiak Tonkin néven ismerik) nevet kapta. A Tây Son-dinasztia később a Bắc Thành-ra (északi fellegvár) keresztelte.

1802-ben létrejött a Nguyễn-dinasztia, és fővárosát a mai Huếbe költöztette. Ekkor a város 1831-ig ismét Thăng Long néven volt ismert, amikor is elnyerte mai nevét: Hà Nội (a folyókanyarban).

Hanoit 1873-ban megszállták a franciák, és 1887-ben megtették Francia Indokína fővárósának. 1940-től 1945-ig a várost a Japánok uralták, majd felszabadulása után a vietnami kormány székhelye lett. 1946 és 1954 között heves harcok folytak a franciák és a Viet Minh erői közt, ami után Hanoi a független Észak Vietnám fővárosává vált. A vietnámi háború során a város hídjait és vasútvonalait szétbombázták, bár ezeket hamar rendbehozták. 1976. július 2-án, az északi és déli országrész egyesítésével Hanoi ismét egész Vietnam fővárosa lett.

Nevezetességei

Itt található a Ho Chi Minh-mauzóleum, a Nemzeti Történelmi Múzeum, a Forradalmi Múzeum, a Nemzeti Szépművészeti Múzeum, az Irodalom Temploma, az Egyoszlopos Pagoda, Hanoi Zászlótornya, és számos történelmi látványosság.

Óváros: A város régi negyede híres kézműveseiről és kereskedőiről, és számos selyemüzletéről. Hoan Kiem-tó Jadeberg-templom; Literaturtemplom; Ho Cho Minh- lakóház; Vietnami nemzeti egyetem; Opera; Ethnológiai múzeum.

Bővelkedik látnivalókban akár a régmúltat, akár a közelmúltat szeretnénk felidézni. A régmúlt emlékeiből főleg a Régi Negyed szűk utcácskáin sétálva meríthetünk. A város közepén lévő Hoan Kiem tó a különös, történelmi távlatokba visszanyúló legendájával varázsol el. A tó közepén lévő aprócska szigeten épült fel a Szent Teknősbéka temploma. A tó észak-nyugati részén, közvetlen a part mentén, egy szigetecskén újabb templomot találhatunk.

A tó környékén, melyet egy szűk másfél órás sétával körbejárhatunk, újabb érdekességekre lelhetünk. A nyugati parton Le Thai To emlékhelyét és -oszlopát egy kis udvarban találhatjuk meg. A keleti parton a főpostával szemben egy ősi kapu maradványait újították fel. A tó déli partjánál szinte minden hajnalban a környékbeliek reggeli csöndes rituális tornája, a thai chi elemeivel ötvözve zajlik. A Hoan Kiem tó északi szélétől rövid sétával elérhető a Ba Dinh kerület, a Ba Dinh térrel, mely Hanoi nemzeti emlékhelye is egyben: itt található Ho Chi Minh mauzóleuma, múzeuma, valamint az egykori elnök rezidenciája is. Az oda vezető úton elhaladunk a pálmafákkal körülvett monumentális Lenin szobor előtt is, mellyel szemben a hajdani Citadella (területének nagy részén laktanya), és a Katonai Múzeum található. A mauzóleumtól déli irányba haladva a híres Egylábú Pagoda mellett kell elhaladnunk, hogy elérjük a múzeumot. Tovább sétálva egy szűk negyedórányi út végén (melynek során keresztülhaladunk egy forgalmas "bevásárló utcán") az Irodalom és Művészetek Templomához (Van Mieu) érünk. Érdemes bemenni...

Évezredes műemlékről van szó, melyet 1070-ben emeltek Confucius emlékének szentelve. Korábban mandarinképző volt. A Van Mieu háta mögött a Szépművészeti Múzeumban végignézhetjük a vietnami etnikumok művészetét, jellemző viseleteit. Ne feledjük: Vietnamban 54 törzs, etnikum él! Azonban korántsem néztünk meg még minden látványosságot. A szűk utcácskákban megbúvó, számunkra "névtelen" templomok, pagodák faragványai, sárkányábrázolásai még a hozzá nem értő embert is elkápráztatják. A régmúlt nevezetességein túl érdemes egy pillantást vetni a kerület dél-nyugati csücskében lévő Kim Ma buszállomásra, Hanoi egyik legnagyobb buszpályaudvarára. A legkülönfélébb stílusú, minőségű, állapotú buszok (számunkra) látványosságnak is felérnek. Utazni rajtuk (szó szerint értendő) csak a terveinkben szerepelt... A Kim Ma sugárúton továbbhaladva mintha egy másik világba csöppentünk volna. A diplomáciai testületek épületegyüttese, a diplomaták csemetéinek iskolája tárul elénk, mielőtt elérnénk a Daeha Building nevű, 15 emeletes kereskedelmi központot, melyben a magyar nagykövetséget is megtaláltuk., ...és még csak a Ba Dinh kerületben járunk...

A hangulatos utcácskák hamisítatlan vietnami környezetben, a város észak-nyugati részén kanyarognak. A Hoan Kiem tó északi csücskétől induló zegzugos labirintusaikban a tapasztalatlan idegen könnyen eltévedhet. Ahol minden utca Hang előtaggal kezdődik, hisz az utcák nevei az egykor ott működő mesterségek nevére utalnak.

A Hoan Kiem kerület Hanoi észak-keleti, pontosabban inkább központi kerülete. A Hoan Kiem tó környéki részek a város turisztikai központja. A Régi Negyed apró boltokkal, utazási irodákkal zsúfolt utcái után azoban érdemes a Thang Long Vízi Bábszínház legalább egy előadását megnézni.Amíg ezt nem látjuk, el sem képzelhetjük igazán, milyen egy vízi bábszínház, ahol a víz alól felbukkanó sárkány valóban tüzet okád. A főposta hatalmas épülete mellett nem kerülheti el a figyelmünket a városi tanács jól őrzött, zászló- és transzparens díszítésű bejárata sem.


http://s368.photobucket.com/albums/oo130/titinelly/Hanoi/?albumview=slideshow#/grid
(katt a linkre még több fotóért)

Vietnám Halong Öböl

A Halong-öböl Vietnam egyik legszebb természeti látványossága. A világ 8-ik csodájának nevezett Leszálló Sárkány öble 150 km-re van Hanoitól. Maga a szó a „leszálló sárkányok öblét” jelenti, s egy régi-régi legenda szerint, amikor idegenek támadtak a vidékre, egy sárkányanya már nem bírta nézni az itteniek szenvedését, hát leszállt az égből, hogy segítséget nyújtson. Gyöngyökkel szórta tele a tengeröblöt, melyek a vízbe pottyanva jádekövekké változtak. S e szigetek darabokra zúzták az ellenség hajóit. Szavahihető halászok szerint még ma is elő-előfordul, hogy párás pirkadatkor egy-egy kíváncsi sárkányfej kiemelkedik a habok közül. .

Mint minden legendának ennek is van egy másik változata is: egykoron hódítók jöttek ide fehér vitorlásokkal, lerombolták a pagodákat, házakat, kerteket és igába akarták hajtani a vietek népét. Fent, az égben élő Sárkány szíve megesett a borzalmak láttán, és alászállt. Sziklákat dobált a vízbe, összezúzta a hajóhadat, majd amikor a kő elfogyott, testével állta útját a hajóknak. Így mentette meg az itt élőket, akik azóta tisztelik a sárkányt, melyről az öböl a nevét kapta.

A mérsékeltebb fantáziájú tudósok viszont a közel háromezer (!) kisebb-nagyobb szigetecske keletkezését 500 millió évvel ezelőttre teszik, amikor a környező hegyláncok a tengerbe süllyedtek. E megannyi mészkőkúp átlagos tengerszint feletti magassága 50–200 méter, s ez földünk legnagyobb tengeri karsztképződménye, s 1994 óta része a világörökségnek.

Az apró szigetek szinte mindegyikén érintetlen a tengerpart, a sziklákban megszámlálhatatlan, szél és víz vájta barlang található.

Öreg motoros fabárkák sűrűn egymás mögött horgonyzó sora várja a buszokról lekászálódó turistákat, akik aztán imbolygó pallókon egyensúlyozva, hajóról hajóra átkapaszkodva érhetik el a számukra kijelöltet.

Első „sziklamegállónktól” meredek lépcsősor vezet fel a Sung Sot-cseppkőbarlangig, amely két nagyobb teremből áll, igaz, az első vagy harminc méter magas. A „derűs kastélynak” is nevezett második terem cseppkövei aggteleken edződött szemeinknek is tetszetősek: ember- és állatalakok sorát véljük fölfedezni. Ahogyan egy hatalmas oldalbejáraton át beszűrődik a vízfelszínen gellert kapó, vibráló napfény, úgy érezzük, megelevenednek körülöttünk a mesealakok.

A Halong-öböl egyetlen nagy kiterjedésű, lakott szigete a Cat Ba. Bő húsz esztendővel ezelőtt teljes területét nemzeti parkká nyilvánították. Egy kiadós séta során – vízesések, mangrove erdők és vakító mészkősziklák között – megcsodálhatjuk, persze, ha nem trappolunk túl hangosan, a sziget számunkra egzotikus madárvilágát.

Az öbölben, de gondoljuk, az ország más vizein is megtalálható, part menti „úszó falvak” mellett hajózunk el. Lakói kis kunyhókban laknak, a halászatból élnek, s mindennapjaik talán évszázadok óta változatlanok. A kalyibák berendezése több mint puritán: egy-két szék s fekvőhelyként használt gyékények, néhány főzőalkalmatosság – és persze a halászkészségek. Itt-ott akkumulátorról működő tévékészülékek hangjai szűrődnek ki bambuszfalak résein.

Hihetetlen szépségű, valóban egy távol-keleti mesébe illő a táj. A szigetek, illetve a sziklabarlangok jó része még felfedezetlen, s maga az öböl vízi világa a búvárok számára is felderítetlen terepnek számít.

Tunézia - Sidi Bou Said

Sidi Bou Said régi marabu falu, amely a Jebel Manar domb magas sziklájára épült kék fehér város. A domb legmagasabb pontja 130 méterrel van a tengerszint felett. Szép kilátás nyílik a tetejéről a Tuniszi öbölre.

Igen régi település, melyet a história szerint már a punok is őrhelyként használtak. Az arab hódítást követően a domb tetejére erődöt építettek, melyet a spanyolok foglaltak el 1535-ben, akiket viszont a törökök űztek ki 1574-ben.

A helyiség nevét egy Abu Said Baji nevű szent életű misztikus személyről vette, aki 1207-ben egy mekkai zarándoklat után visszatérve élte itt 20 éven át aszketikus, misztikus életét, hirdette tanait, verbuválta híveit. Minden év augusztusában fesztivált tartanak a tiszteletére, hogy a hívei ma is lerójják kegyeletüket kupolás síremléke (závija, marabuja) előtt. Mellette áll a település központjában a szintén róla elnevezett mecset is.

Andalúziai ihletésű, jellegzetes mór építészet az ibériai muszlimok 16. századi kulturális hódításainak eredménye. A régóta itt lakó helyi családok és a letelepedett tehetős külföldiek gondoskodtak arról, hogy az épületek megtartsák eredeti jellegüket.

A minden kétséget kizáróan Tunézia legszebb települése akkor vált híressé, amikor a három fiatal festő – Paul Klee, August Macke és Louis Moillet – 1914-ben egész sorozatnyi képet festett róla, melyek aztán széles körben tetszést arattak. Az országon belül már ekkor a művészek falujának tartották.

Napjainkban a falu különleges védelmet élvez, ami útját állja az esetleges változtatásoknak. A falut 1915-ben műemlékvédelem alá helyezték.

Sidi Bou Said híres arról, hogy itt készítik a hasas, fehér-kék madárkalitkákat, művészien font drótból vagy fából.

Látnivalók:

A falu felett emelkedő világító torony az ősi ribát (erőd) helyén áll. A 9.században építették az egész partvidéken végighúzódó vészjelző rendszer tagjaként, amelynek része volt a soussi és a monastiri ribát is.

Dar el Annabi múzeumként is üzemelő régi családi ház (belépő 3 dínár). A 18 század végén épült, élénk színű csempék díszitik, udvarát jázmin, henna és bugenvillea díszíti. A megtekinthető szobák között imádságra és vendégfogadásra szolgáló helyiségek, valamint egy szép könyvtár látható, gondosan berendezve viaszfigurákkal, falakon családi fényképekkel.

http://zita13.gportal.hu/gindex.php?pg=30390245&gid=2561951

(katt a linkre még több fotóért)

Tunézia - El Djem

Történelmi elődje az ókori Thysdrus volt, amely alighanem pun alapítású volt. Virágzása idején lakosainak száma 30-40 ezerre rúgott. Gazdagodáshoz környékének olajfatelepítései nyújtották az alapot.

Közvetve lett a bajnak forrása is. Megunván a római császár, Maximus fokozódó adóprését, mellyel az olivából nyert jövedelem nagy része római kincstárba folyt, 238-ban összegyűlve az amfiteátrumban, a környező vidék gazdáival együtt, kimondták a római császár trónfosztását s helyébe a 80 éves karthágói proconsult, Gordiánust választották meg uralkodójukul. A római megtorlás nem késett. Néhány hét múlva a császár már halott volt, a város pedig súlyos árat fizetett elhamarkodott lépéséért. A III. század elejének fellendülése után a fokozatos hanyatlás következik. Az arab törzsek betörésekor a La Kahina, a berber Jeanne d’Arcnak is titulált városvédő felgyújtotta a várost övező 15 000 hektár olajfást is, de az arab hódítókat már nem sikerült megállítani.

Az El Jem-i amfiteátrum monumentalitását a köré épült kockaházak még inkább kiemelik. Az ie. 230-ban épült és a 17. század végig sértetlennek tartott – bár egyes források szerint soha be nem fejezett építménynek 1695-ben kellett az ide befészkelt lázadók ellen vonuló Murad bej csapatainak ostromát állni. Ezután már a helyi lakosság is szívesen használta a praktikus kőbányát építkezéseinél. Tulajdonképpen jutott is, maradt is, mármint a kövekből, hiszen méretei alapján 149 m hosszú és 124 méter széles és 36 méter magas. A thysdrusi a római világ sorban harmadik legnagyobb amfiteátruma. Az építéséhez alkalmazott kő a szokottnál puhább volt, ezért a tartósság érdekében meglehetős rátartással méretezték a köveket. A küzdőtér 65 méter hosszú volt. Alatta kereszt irányú boltíves folyosók, melyekből 16 fülke nyílott, a játékhoz szükséges vadállatok elhelyezésére szolgált. Hajdan 30.000 ember tombolt itt. Elképzelhető milyen élet folyt itt valaha, ezen a ma isten háta mögötti helyen, ha e nagy múltú amfiteátrum mellett még egy kisebb is épült. A városban több ásatás is folyt, melynek eredményeképpen megtalálták a város központját, fürdőinek, cirkuszának maradványait.

El Djem és Safax között kb 64 km a távolság. Sfaxig olivaligeteg és gyümölcsfa ligetek

Tunézia - Matmata

Gabestől 28 km-re találkozunk először a Matmata névvel, méghozzá a Nouvelle vagyis új Matmata , ide költöztették ki a barlanglakásokból az embereket, több kevesebb sikerrel, mivel az idős embereket már nem olyan könnyű mozdítani. Így lassan vissza szivárogtak a barlang lakásokba, és sokan ma is ott élnek.

A vidék őslakosai a matmaták, nevüket régi berber törzsről kapták, amelynek tagjai az arab törzsek inváziója elől nagyon régen a hegyekbe, azok magasabb pontjaira menekültek. Csak évszázadok múlva merészkedtek lejjebb. Közben sajátos építészeti formákat alakítottak ki: ghorfákat, ksourokat. A leköltözők a hegy lábánál troglodita azaz barlang lakásokat, melyek elkészítése kb. fél évet vett igénybe.

A barlanglakások kialakításának kettős oka volt: az első, hogy minél rejtettebb, észrevehetetlenebb legyen, a második a hegyek magasságából leköltözők nem könnyen viselték a nyári hőséget, tehát ez ellen is jól védekeztek. A két fontos funkció miatt nem építettek házakat.

A völgykatlan kráterekkel szaggatott holdbéli tájhoz hasonlít, a berberek pedig a kráterek puha sziklájába vájták otthonaikat. A legrégebbi barlanglakások a 17. századból származnak, a környék berberei ugyanis már ekkor rájöttek arra, hogy a sivatag kegyetlen forrósága ellen így tudnak a legegyszerűbben védekezni. Ötletük hatékonyságáról bárki meggyőződhet, aki ellátogat ide: a szobák nyáron kellemesen hűsek, télen viszont melegek. Matmata barlanglakásainak építése a központi udvar kivájásával kezdődik. Ezek 7-10 m mélyek, és nagyjából 10 m átmérőjűek. Amikor ez kész van, az oldalába vájják az egyes szobákat, a konyhától a hálószobáig. Ezek fölé néha egy újabb szint kerül, amelyeket lépcsőn vagy kötélhágsón lehet megközelíteni, ezek a helységek általában raktárként szolgálnak.  A felszínről az udvarra csak egyetlen keskeny folyosón keresztül lehet lejutni. Bár a környék homokkője viszonylag könnyűvé tette a munkát, ennek ellenére egy ilyen családi otthon elkészítése legalább fél év. A leghíresebb barlanglakás egy szálloda, a Hotel Sidi Driss, amely a Csillagok háborúja és A Klónok támadása című filmekhez is helyszínül szolgált. A falu múzeumát Matmata asszonyai működtetik, ami szintén egy barlanglakásban kapott helyet. Látogatásunk alkalmával csekély díj ellenében bármelyik helyi berber házba be lehet térni, ahol a háziasszonyok saját készítésű mentateával vendégelnek meg.

Hadege falu is ilyen lakásokból áll, aminek van magyar vonatkozása is, magyar kútfúrók fakasztottak itt egészséges ivó vizet a falu lakosainak 1984-ben.

Tunézia - Douz és tevék

Douzt - az egyik legszebb sivatagi kisvárost - gyakran nevezik a Szahara kapujának, hiszen a sivatagi túrák nagy része innen indul. Ha napközben nyáron érkezünk, ne  csodálkozzunk a kihalt utcák csendje, na meg a rekkenő hőség miatt. A város különösen a hátizsákos turistáknak és romantikus kalandoroknak ajánlott. Előbbieket az olcsó ám színvonalas szállások, utóbbiakat a hangulatos naplementék és pálmaligetek, valamint a városkát körülölelő sivatagi homokdűnék vonzzák. Maga a város nem túl sok látnivalóval bír, mégis sokan keresik fel évente ideális fekvése miatt, hiszen innen a legkönnyebb az országban igazi, többnapos sivatagi expedíiókra indulni. A helybéliek itt még az ősi hagyományok és szokások szerint élnek. A város csütörtökönként a legelevenebb, ugyanis ekkor özönlenek ide a környező félnomád falvak lakói, hogy megtartsák a szokásos heti vásárt. A douzi Szahara Múzeumot mindenképp érdemes felkeresni, ahol mindent megtudhatunk a város és a sivatag életéről. A kiállítás keretében megismerkedhetünk a nomád élet jellemző kellékeivel, használati eszközeivel, pl. a beduin sátrakkal, színes öltözékekkel, és szőnyegekkel. Ha kulináris élményekre vágyunk, látogassunk el az Ali Bab étterembe, ahol Tunézia-szerte híresen jó kuszkuszt készítenek.  Különös élményt nyújt a mahere, a sivatagi tevetúra. Minden év decemberében visszatérő rendezvény a város életét felpezsdítő Szahara fesztivál.

A teve a következő két párosujjú patás fajra utal a Camelus nemen belül: a dromedárra vagy egypúpú tevére (Camelus dromedarius) és a kétpúpú tevére vagy ázsiai tevére (Camelus bactrianus). Az előbbi Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia, India, és Ausztrália száraz és sivatagos területein él, az utóbbi pedig Közép-Ázsiában. A tevék a tevefélék családjába tartoznak, tehát ahová dél-amerikai rokonaik: a láma, az alpaka, a guanakó és a vikunya.

A latin Camelus név a görög kamelosz szóból származik, az pedig az arab dzsamal vagy ahéber gahmal szavakból, melyek mindegyike „tevét” jelent.

A tevék a tevefélék (Camelidae) családjába tartoznak, amely először Észak-Amerikában jelent meg mintegy 40 millió évvel ezelőtt. A Camelus és a Lama nem 11 millió évvel ezelőtt vált el egymástól. 2 millió éve, a késői pliocénban, a Camelus nem képviselői megjelentek Ázsiában és Afrikában. A pleisztocénban (1,8 mya - 12 000 évvel ezelőtt) elérték Dél-Amerikát. Az észak-amerikai fajok 10 000 éve kihaltak.

Felső ajkuk két részre oszlik, melyek egymástól függetlenül mozgathatók. Mindkét nem hossza 3 méter körüli, 2 méter magas (a púppal együtt, mely önmagában 20 cm). A hímek tömege 400 és 650 kg közötti, a nőstények mintegy 10%-kal könnyebbek.

Rövid ideig akár 65 km/h sebességre is képes, de inkább a lassabb haladás jellemző rá. A dromedár mellkasa és térde szarupárnával rendelkezik, mely megvédi a perzselő sivatagtól, amikor lefekszik. A kétpúpú tevének nincsenek ilyen bőrkeményedései. A teve általában szelíd, de rúgni és köpni szokott, ha felidegesítik.

A dromedár 200 kg terhet 50 km távolságra szállít egy nap alatt, a kétpúpú teve 100 kg-ot 60 km távolságra, ha főleg az éjszakai hűvösben halad.

Szárazság idején az állattartók elveszíthetik teljes szarvasmarha-, juh- és kecskeállományukat, ugyanakkor a tevék 80%-a életben marad. A teve hőség idején képes 4-7 napot kibírni ivás nélkül, sőt, akár 10 hónapot is, feltéve, hogy közben nem dolgozik, és a tápláléka elegendő nedvességet tartalmaz. A sós vizet is megissza. 5-10 percen belül képes 100 liter folyadékot magához venni. A szarvasmarha például képtelen ekkora mennyiségű folyadék felvételére, mert a vérben lévő vörösvértestek a hirtelen megnövekedett ozmózisnyomás miatt szétrobbannának. A teve vörösvértestjei kinyúlnak, megdagadnak. A szomjas teve vizelete csak 1/5 része a normálisnak, széklete pedig annyira száraz, hogy azt tűzrakásra használják fel. A teve az izzadását is szabályozza. A testét borító finom gyapjú hőszigetelést végez, ezért teste nem melegszik túl. Belső hőmérséklete akár 41 °C-ra is felmegy, mire egyáltalán izzadni kezd. Kiszáradása elérheti a testsúly 25-30%-át is, ami kb. 2x akkora, mint amit a többi emlős kibír.

Ha elegendő tápláléka van, „túleszi” magát, a fölösleget zsír formájában tárolja a háta egy bizonyos részén és a púpjában.

Ha nincsenek karámban tartva, a tevék stabil csoportokba állnak össze, melyben főleg nőstények vannak, és egy kifejlett hím. A nőstények 3-4 éves korukban ellenek először. A hímeknek már 3 éves korukban termelődik spermája, de csak 6-8 éves korukban párosodnak a nőstényekkel.

A hímek úgy mérkőznek meg egymással a nőstények feletti uralomért, hogy miközben egymás körül lehajtott fejjel köröznek, megpróbálják megharapni a másik lábát vagy fejét, és próbálják a másikat feldönteni. Miután a vesztes teve visszavonul a küzdelemből, a győztes meghempergőzik a földön, ezzel a földhöz dörzsöli a feje hátulján található szagmirigyeket. A domináns hím az összes nősténnyel párosodik. 13-14 havi vemhesség után egy utód születik (többnyire az esős évszak alatt), melynek tömege 37 kg is lehet. A tejhozatal ekkor akár 35 kg is lehet naponta bizonyos fajtáknál (például „tejelő dromedár” Pakisztánban), de a szokásos érték 4 kg körüli. A tenyésztők a tej nagy részét saját céljaikra használják fel a szoptatás 9-11 hónapja alatt, majd a borjú elválasztása után a teljes mennyiséget. A borjú egyébként 12-18 hónapig szopik. Szaporodásra kb. 20 éves koráig képes, élettartama mintegy 40 év.

Jóllehet majdnem 13 millió dromedár él jelenleg, a vadon élőek kihaltak: néhány kivételével háziasított állatok (főként Szudánban, Szomáliában, Indiában és a környező országokban), de Dél-Afrika, Namíbia és Botswana területén is. Nagyjából 700 ezerre tehető elvadult populáció található Ausztrália középső részén, ezek a 19. században fogságból megszökött tevék leszármazottjai. A populáció évente 11%-kal nő, és a Dél-Ausztráliaikormány nemrégiben elhatározta, hogy megritkítja az állományt, mivel túl sok korlátozott erőforrást használ, melyek a birkatartó farmereknek is szükségesek.

A kétpúpú teve valaha hihetetlen számban élt, de manapság 1,4 millióra csökkent a számuk, legtöbbjük háziasított. Mintegy 1000 kétpúpú él vadon a Góbi-sivatagban és néhány Irán, Afganisztán, Törökország és Oroszország területén.

A tevék teljes mértékben alkalmazkodtak a sivatagi élethez. Lábuk kétujjú patábanvégződik, amelyhez hatalmas párnák csatlakoznak, hogy minél kevésbé süppedjenek bele a homokba. Orruk és fülük becsukható, a homokviharok elleni védekezésként. Hosszú ideig kibírják táplálék és víz nélkül. A hátukon található púpban a tévhittel ellentétben nem vizet, hanem tartalék tápanyagot raktároznak zsír formájában.Vizeletük és székletük kimondottan száraz.

A tevét az ember nagyjából 5000 évvel ezelőtt háziasította. A kétpúpút és a dromedárt is tenyésztik tejéért, húsáért, szőréért és teherszállításra – a dromedárt Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, a kétpúpút pedig Közép-Ázsia északi és keleti részein.

A kétpúpú teve testét kétrétegű bunda fedi: egy meleg pelyhes belső rétegből és egy durva és hosszú szálú külső szőrrétegből. Vedléskor mindkét szőrréteget nagy csomókban elhullajtják. Egy példány évente 3 kilogramm szőrmennyiséget vedlik le. A külső szőréből a kasmírhoz hasonló kiváló minőségű fonal készül. A pelyhes belső szőre 5 cm hosszúságú, és olyan finom, hogy nem filcesedik össze. Ezt a pehelyszőrt vékony fonalak készítésére használják.

Egyes feltételezések szerint a magyarság őshazájában már ismerte és tartotta a tevét, és a honfoglaláskor magával hozta a Kárpát-medencébe, bár ezt eddig csontleletek nem támasztják alá. Tudjuk, hogy amikor 1189-ben Barbarossa Frigyes a keresztes hadakkal átvonult Magyarországon, lIII. Bélától három tevét kapott ajándékba.

A teve kulturális hatása igen jelentős a Közel-Kelet, Észak-Afrika és Közép-Ázsia állattartó népeire. A tevékhez erősen kapcsolódó kultúrák közé tartozik például a beduin-kultúra, ami tevék nélkül ki sem fejlődött volna, mert teljes gazdasági létük a tevéktől függ. A teve teje és húsa biztosítja az élelmet, szőréből ruhát és sátorponyvát készítenek. Kitartása és teherbíró-képessége révén távoli területekig jutottak el, akikkel ilyen módon kereskedni tudtak. Mozgékonysága és szabadsága nagyban meghatározta a beduin gondolkodás alapvonásait.

Ázsia és Afrika nagy területein a tevekaravánok ma is meghatározói a gazdaság működésének.

A települések közelében létesített karavánszerájok üzleti központként működtek, ahol az árucikkeken kívül a híreket és meséket is kicserélték egymással.

Közép-Ázsiában a hatalmas tevekaravánok biztosították a Selyemút mentén fekvő városok számára a gazdagságot és a gazdasági növekedést, miközben árut szállítottak Európa és Ázsia között.

Manapság is megmaradt a teve gazdasági szerepe azokon a sivatagos helyeken, ahová semmilyen más közlekedési eszközzel nem lehet eljutni.

A 20. század végén újra felfedezték az ősidők óta űzött sportot, a teveversenyt, mely meghatározott útvonalon zajlik, és a gyorsaság elérése a cél. Elsősorban az Arab-félszigeten művelik, dromedárok részvételével.

 Az egypupú teve

Az egypúpú teve (Camelus dromedarius) vagy dromedár egy háziasítottteveféle. Rokonával, az eredetileg Közép-Ázsiában elterjedt kétpúpú tevével szemben a hátán egy púp magasodik.

Az egypúpú teve eredetileg az Arab-félsziget és Dél-Ázsiasivatagainak, félsivatagainak és száraz pusztaságainak volt lakója. Háziasításának első bizonyítékai mintegy 4000 évesek, ésAbú Dzabi mellett egy szigeten bukkantak rájuk – a teve ideje azonban csak később jött el. Háziasítása az arabok történetének fontos állomása volt, mert a mostoha körülményeket jól bíró állat kiváló nyersanyagforrásnak és teherhordónak bizonyult. Az arabság a háziasított tevék elterjedésének köszönhetően törhetett ki izolációjából, és juthatott el a Közel-Kelet fejlett, északabbra fekvő civilizációinak határaihoz: Szíria,Palesztina és Mezopotámia vidékére.

Nem véletlen, hogy az arabok első ismert említése, mely egy asszír feliraton látható, az arabokkal együtt a tevéket is említi. A teve ettől kezdve a beduinok (nomádok) életének meghatározó részévé vált: húsukat és tejüket elfogyasztották, bőrüket kicserzették,trágyájukat eltüzelték, illetve általuk és velük kereskedtek. A törzs vagyonának jelentős részét tevenyájaik tették ki – nem véletlen, hogy egy-egy teve megölése komoly háborúskodáshoz is vezethetett még a Kr. u. 6. században is (ld. Baszúsz-háború).

A tevéknek a távolsági kereskedelemben is rendkívül nagy szerep jutott. Jemenbőltevekaravánok szállították az Indiai-óceánon hozott vagy helyben megtermelt fűszereket és egyéb luxusjavakat. A tevék nagyon sokáig megőrizték sivatagi szállító szerepüket, sőt – bár mintegy 2000 éve vadon kihaltak – az iszlám arabok általi elterjesztésével párhuzamosan Észak-Afrika sivatagait is meghódították maguk számára, helyet szerezve magának a berberek életében is.

Háziállatként igen elterjedt faj a dromedár, a szabad természetben azonban, úgy tűnik, kihalt. Visszavadult egypúpú tevékkel csak Ausztráliában találkozhatunk.

Az egypúpú tevék marmagassága kb. 1,8–2 méter, testhossza 250-340 centiméter, farokhossza 50 centiméter, testtömegük 300–950 kilogramm között mozoghat. A két nem meglehetősen hasonló, bár a csődörök némileg nagyobbak. Nyakuk hosszú, a hátukon látható púp felhalmozott zsírt tartalmaz. Finom, gyapjasszőr borítja az állat fejét, torkát és nyakát, illetve a púpját; védelmet nyújt számára a perzselő nap sugaraival szemben. Lába hosszú és kecses, könyökén és térdén jól kivehető párnák védik a „letérdeplő” állatot. Minden egyes végtag két hatalmas, bőrkeményedéses lábujjban végződik. Ügetés közben a teve szétterpeszti ujjait, így kevésbé süpped bele a homokba. Homokviharban a teve teljesen be tudja zárni ferde metszésű orrnyílásait. Színe szürkésbarna.

A csődörből, kancákból és utódaikból álló családokban élnek. Alapvetően békés állat, de a hím a párzási időszakban agresszívé válik, ellenfeleit köpködéssel, harapással és rúgásokkal támadja. Ilyenkor az emberre is veszélyes lehet. Táplálékafűfélék, más lágyszárú növények és levelek. Az egypúpú teve 50 évig élhet.

A teve szaporodási ideje kb. 9 hét. 15 hónap vemhesség után ellik egy csikót. A tevék 3-4 éves korukban vállnak ivaréretté. Az anyja egy évnél is tovább szoptatja a kicsit.

Annak ellenére, hogy Észak-Afrikában gyakoribb a kétpúpú rokonánál, Európában jóval ritkább, állatkertekben is ritkán találkozhatunk vele. Magyarországon a Veszprémi Állatkertbenlátható egy pár, illetve a Nyíregyházi Állatparkban gondoznak egy csődört, aki mellé hamarosan pár fog érkezni. Valamint a Pécsi Állatkertben él egy fiatal csődör.

Forrás: Wikipedia

Tunézia - Tozeur

A Djerid központja – Bled el Djerid- a pálmák országa  Itt volt az egykori római Afrika határa, ma már nemzetközi repülőtere is van. Ez a vidék, a sivatag szélén, tulajdonképpen egy újabb természeti csoda. Milliónál is több pálma élő, ellentmondása a terméketlen sivatagnak.

E tájék már neves karaván út volt a római korban is. Thusuros (Tozeur) Aggasel Nepta (Nefta)és Thagis (Kriz) neve mint az antik karavánút az algériai Biskrától Gabesig. Állomásai már a birodalom idején ismertek voltak. A portyázó légiósokat a keresztény hittérítők váltották fel. Eredményesen, mivel az iszlámot fegyverrel terjesztő arab hódítók csak századok múltán tudták letörni a megkeresztelt berberek lázadó ellenkezését. A középkor meghozta az akkor már kasztíliának nevezett régió viszonylagos békéjét. A hatalmi torzsalkodások színterei messze esvén, legfeljebb alkalmi rablócsapatok fosztották ki, vagy az ennél is rosszabb kolera tizedelte a különben békés vidéket.

A legrégebbi és legmodernebb épület illetve városrész között is van összekötő kapocs, amely a Djerid különleges jellegzetessége:halványsárgás vagy inkább drappos színű égetett téglákból épített házai, mértani elrendezésű díszítésekkel.