Kb 20 éve jártam Velencében nyáron, és már évek óta szerettem volna megnézni a karnevált, de mindig közbe jött valami, de idén végre sikerült.
Ezer millió köszönet az EuroMiskolc Travel ügyvezetőjének Szilágyiné Mónikának az útért!
Bár a velencei karneválról már 1094-ben tudósítanak a források, a "karneválok városa" rangot csak a 18. században kapta meg, annak ellenére, hogy az évszázadok során a város tekintélyt parancsoló tengeri hatalom volt és fényes győzelmeit mindig látványos felvonulásokkal ünnepelte meg. Az újkorban már divattá vált a velencei mulatozás az európai arisztokraták körében is, 1869-ben állítólag maga Ferenc József császár is ellátogatott a városba, igaz, inkognitóban. A Velencei Köztársaság bukása után azonban a karneválról is kezdtek megfeledkezni. A hagyományt modern formában a 20. század utolsó negyedében fedezték fel újra, azóta a rendezvény reneszánszát éli, és turisták tízezreit vonzza évről-évre a lagúnák városába. A farsangi ünnepkör időszaka a hagyomány szerint húshagyó csütörtöktől húshagyó keddig tart. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágokkal díszített ökrök vezettek fel. Amint a felvonulók elérték a Szent Márk teret, az ökröket a dózse színe előtt egyetlen csapással (!) lefejezték. Az ünnepségsorozat végén - húshagyó kedd éjjel - a velenceiek ismét összegyűltek a város főterén, levették álarcaikat,és kórusban kiáltozva búcsúztak a téltől. Napjainkban a galambröptetés vagy az Angyalok szárnyalása nevű eseménnel indul a karneváli hét. A húshagyó csütörtök utáni vasárnap a San Marco környékét ellepik a külföldi turisták és a jelmezes velenceiek. Az időjárás ugyan még télies, de nem ritka a szikrázó napsütés sem. A karneváli hét nyitányaként az összegyűlt tömeg a galambröptetést várja a Szent Márk-székesegyháznál, a papírból készült madár kisvártatva meg is jelenik az égbolton: egy kábel segítségével eresztik le a harangtoronyból, sűrű konfettizápor közepette. A galambröptetés hagyománya a legrégebbi karneválokig vezethető vissza, ekkoriban egy kötéltáncos sétált végig a Campanile és a Dózse-palota loggiája között kifeszített kötélen. A karnevál és Velence egyik legfőbb szimbóluma a velencei maszk, mely a korábbi évszázadok során a kikötőváros mindennapjainak elválaszthatatlan részévé vált. A jelmezkészítés a legkorábbi időkig nyúlik vissza. A maszkok viselését törvény szabályozta, kezdetben csak az ünnepségek végéig, azaz húshagyó keddig engedélyezték, ezt később meghosszabbították. A legkorábbi törvény, mely Velencében az álarc használatát korlátozta, 1268-ban született. A legfurcsább rendelet, melyet a köztársaság főtanácsa hozott, 1467-ből származik. Ebben megtiltották a férfiaknak, hogy nőnek álcázva magukat belépjenek az apácazárdába. Egy 1502-ben hozott rendelet a pálcát és egyéb fegyvert viselő maskarásokat rendszabályozta. A törvények betartása azonban olyannyira nem működött, hogy ugyanazokat a szabályokat kellett minden évben meghozni, egészen 1789-ig. Napjainkban a mulatság idején bőséges a választék álarcokból és jelmezekből, egy-egy szebb darabért 5-30 eurót kérnek. Aki egy kis egyediségre vágyik, arcára is festethet karneváli álarcot az utcai kozmetikusoknál, hasonló árfekvésben. A káprázatos ruhák viszont az átlag túrista számára szinte megfizethetetlenül drágák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése