A latin
Camelus név a
görög kamelosz szóból származik, az pedig az
arab dzsamal vagy a
héber gahmal szavakból, melyek mindegyike „tevét” jelent.
A tevék a
tevefélék (Camelidae) családjába tartoznak, amely először Észak-Amerikában jelent meg mintegy 40 millió évvel ezelőtt. A
Camelus és a
Lama nem 11 millió évvel ezelőtt vált el egymástól. 2 millió éve, a késői
pliocénban, a
Camelus nem képviselői megjelentek Ázsiában és Afrikában. A
pleisztocénban (1,8
mya - 12 000 évvel ezelőtt) elérték Dél-Amerikát. Az észak-amerikai fajok 10 000 éve kihaltak.
Felső ajkuk két részre oszlik, melyek egymástól függetlenül mozgathatók. Mindkét nem hossza 3 méter körüli, 2 méter magas (a púppal együtt, mely önmagában 20 cm). A hímek tömege 400 és 650 kg közötti, a nőstények mintegy 10%-kal könnyebbek.
Rövid ideig akár 65 km/h sebességre is képes, de inkább a lassabb haladás jellemző rá. A dromedár mellkasa és térde szarupárnával rendelkezik, mely megvédi a perzselő sivatagtól, amikor lefekszik. A kétpúpú tevének nincsenek ilyen bőrkeményedései. A teve általában szelíd, de rúgni és köpni szokott, ha felidegesítik.
A dromedár 200 kg terhet 50 km távolságra szállít egy nap alatt, a kétpúpú teve 100 kg-ot 60 km távolságra, ha főleg az éjszakai hűvösben halad.
Szárazság idején az állattartók elveszíthetik teljes szarvasmarha-, juh- és kecskeállományukat, ugyanakkor a tevék 80%-a életben marad. A teve hőség idején képes 4-7 napot kibírni ivás nélkül, sőt, akár 10 hónapot is, feltéve, hogy közben nem dolgozik, és a tápláléka elegendő nedvességet tartalmaz. A sós vizet is megissza. 5-10 percen belül képes 100 liter folyadékot magához venni. A szarvasmarha például képtelen ekkora mennyiségű folyadék felvételére, mert a vérben lévő vörösvértestek a hirtelen megnövekedett ozmózisnyomás miatt szétrobbannának. A teve vörösvértestjei kinyúlnak, megdagadnak. A szomjas teve vizelete csak 1/5 része a normálisnak, széklete pedig annyira száraz, hogy azt tűzrakásra használják fel. A teve az izzadását is szabályozza. A testét borító finom gyapjú hőszigetelést végez, ezért teste nem melegszik túl. Belső hőmérséklete akár 41 °C-ra is felmegy, mire egyáltalán izzadni kezd. Kiszáradása elérheti a testsúly 25-30%-át is, ami kb. 2x akkora, mint amit a többi emlős kibír.
Ha elegendő tápláléka van, „túleszi” magát, a fölösleget zsír formájában tárolja a háta egy bizonyos részén és a púpjában.
Ha nincsenek karámban tartva, a tevék stabil csoportokba állnak össze, melyben főleg nőstények vannak, és egy kifejlett hím. A nőstények 3-4 éves korukban ellenek először. A hímeknek már 3 éves korukban termelődik spermája, de csak 6-8 éves korukban párosodnak a nőstényekkel.
A hímek úgy mérkőznek meg egymással a nőstények feletti uralomért, hogy miközben egymás körül lehajtott fejjel köröznek, megpróbálják megharapni a másik lábát vagy fejét, és próbálják a másikat feldönteni. Miután a vesztes teve visszavonul a küzdelemből, a győztes meghempergőzik a földön, ezzel a földhöz dörzsöli a feje hátulján található szagmirigyeket. A domináns hím az összes nősténnyel párosodik. 13-14 havi vemhesség után egy utód születik (többnyire az esős évszak alatt), melynek tömege 37 kg is lehet. A tejhozatal ekkor akár 35 kg is lehet naponta bizonyos fajtáknál (például „tejelő dromedár” Pakisztánban), de a szokásos érték 4 kg körüli. A tenyésztők a tej nagy részét saját céljaikra használják fel a szoptatás 9-11 hónapja alatt, majd a borjú elválasztása után a teljes mennyiséget. A borjú egyébként 12-18 hónapig szopik. Szaporodásra kb. 20 éves koráig képes, élettartama mintegy 40 év.
Jóllehet majdnem 13 millió dromedár él jelenleg, a vadon élőek kihaltak: néhány kivételével háziasított állatok (főként
Szudánban,
Szomáliában,
Indiában és a környező országokban), de
Dél-Afrika,
Namíbia és
Botswana területén is. Nagyjából 700 ezerre tehető elvadult populáció található
Ausztrália középső részén, ezek a
19. században fogságból megszökött tevék leszármazottjai. A populáció évente 11%-kal nő, és a
Dél-Ausztráliaikormány nemrégiben elhatározta, hogy megritkítja az állományt, mivel túl sok korlátozott erőforrást használ, melyek a birkatartó farmereknek is szükségesek.
A tevék teljes mértékben alkalmazkodtak a sivatagi élethez. Lábuk kétujjú
patábanvégződik, amelyhez hatalmas párnák csatlakoznak, hogy minél kevésbé süppedjenek bele a homokba. Orruk és fülük becsukható, a homokviharok elleni védekezésként. Hosszú ideig kibírják táplálék és víz nélkül. A hátukon található púpban a tévhittel ellentétben nem vizet, hanem tartalék tápanyagot raktároznak zsír formájában.
Vizeletük és
székletük kimondottan száraz.
A tevét az
ember nagyjából 5000 évvel ezelőtt
háziasította. A kétpúpút és a dromedárt is tenyésztik tejéért, húsáért, szőréért és teherszállításra – a dromedárt Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, a kétpúpút pedig Közép-Ázsia északi és keleti részein.
A kétpúpú teve testét kétrétegű bunda fedi: egy meleg pelyhes belső rétegből és egy durva és hosszú szálú külső szőrrétegből. Vedléskor mindkét szőrréteget nagy csomókban elhullajtják. Egy példány évente 3 kilogramm szőrmennyiséget vedlik le. A külső szőréből a kasmírhoz hasonló kiváló minőségű fonal készül. A pelyhes belső szőre 5 cm hosszúságú, és olyan finom, hogy nem
filcesedik össze. Ezt a pehelyszőrt vékony
fonalak készítésére használják.
A teve kulturális hatása igen jelentős a
Közel-Kelet,
Észak-Afrika és
Közép-Ázsia állattartó népeire. A tevékhez erősen kapcsolódó kultúrák közé tartozik például a
beduin-kultúra, ami tevék nélkül ki sem fejlődött volna, mert teljes gazdasági létük a tevéktől függ. A teve teje és húsa biztosítja az élelmet, szőréből ruhát és sátorponyvát készítenek. Kitartása és teherbíró-képessége révén távoli területekig jutottak el, akikkel ilyen módon kereskedni tudtak. Mozgékonysága és szabadsága nagyban meghatározta a beduin gondolkodás alapvonásait.
Ázsia és Afrika nagy területein a tevekaravánok ma is meghatározói a gazdaság működésének.
A települések közelében létesített karavánszerájok üzleti központként működtek, ahol az árucikkeken kívül a híreket és meséket is kicserélték egymással.
Közép-Ázsiában a hatalmas tevekaravánok biztosították a
Selyemút mentén fekvő városok számára a gazdagságot és a gazdasági növekedést, miközben árut szállítottak Európa és Ázsia között.
Manapság is megmaradt a teve gazdasági szerepe azokon a sivatagos helyeken, ahová semmilyen más közlekedési eszközzel nem lehet eljutni.
A 20. század végén újra felfedezték az ősidők óta űzött sportot, a teveversenyt, mely meghatározott útvonalon zajlik, és a gyorsaság elérése a cél. Elsősorban az Arab-félszigeten művelik, dromedárok részvételével.
Az egypupú teve
Az egypúpú teve eredetileg az
Arab-félsziget és
Dél-Ázsiasivatagainak,
félsivatagainak és száraz pusztaságainak volt lakója. Háziasításának első bizonyítékai mintegy 4000 évesek, és
Abú Dzabi mellett egy szigeten bukkantak rájuk – a teve ideje azonban csak később jött el. Háziasítása az
arabok történetének fontos állomása volt, mert a mostoha körülményeket jól bíró állat kiváló nyersanyagforrásnak és teherhordónak bizonyult. Az arabság a háziasított tevék elterjedésének köszönhetően törhetett ki izolációjából, és juthatott el a
Közel-Kelet fejlett, északabbra fekvő civilizációinak határaihoz:
Szíria,
Palesztina és
Mezopotámia vidékére.
Nem véletlen, hogy az arabok első ismert említése, mely egy asszír feliraton látható, az arabokkal együtt a tevéket is említi. A teve ettől kezdve a
beduinok (nomádok) életének meghatározó részévé vált:
húsukat és
tejüket elfogyasztották,
bőrüket kicserzették,
trágyájukat eltüzelték, illetve általuk és velük kereskedtek. A törzs vagyonának jelentős részét tevenyájaik tették ki – nem véletlen, hogy egy-egy teve megölése komoly háborúskodáshoz is vezethetett még a Kr. u.
6. században is (ld.
Baszúsz-háború).
A tevéknek a távolsági kereskedelemben is rendkívül nagy szerep jutott.
Jemenbőlteve
karavánok szállították az
Indiai-óceánon hozott vagy helyben megtermelt
fűszereket és egyéb luxusjavakat. A tevék nagyon sokáig megőrizték sivatagi szállító szerepüket, sőt – bár mintegy 2000 éve vadon kihaltak – az
iszlám arabok általi elterjesztésével párhuzamosan
Észak-Afrika sivatagait is meghódították maguk számára, helyet szerezve magának a
berberek életében is.
Háziállatként igen elterjedt faj a dromedár, a szabad természetben azonban, úgy tűnik, kihalt. Visszavadult egypúpú tevékkel csak
Ausztráliában találkozhatunk.
Az egypúpú tevék marmagassága kb. 1,8–2
méter, testhossza 250-340 centiméter, farokhossza 50 centiméter, testtömegük 300–950
kilogramm között mozoghat. A két nem meglehetősen hasonló, bár a csődörök némileg nagyobbak. Nyakuk hosszú, a hátukon látható púp felhalmozott
zsírt tartalmaz. Finom,
gyapjasszőr borítja az állat fejét, torkát és nyakát, illetve a púpját; védelmet nyújt számára a perzselő nap sugaraival szemben. Lába hosszú és kecses, könyökén és térdén jól kivehető párnák védik a „letérdeplő” állatot. Minden egyes végtag két hatalmas, bőrkeményedéses lábujjban végződik. Ügetés közben a teve szétterpeszti
ujjait, így kevésbé süpped bele a homokba. Homokviharban a teve teljesen be tudja zárni ferde metszésű
orrnyílásait. Színe szürkésbarna.
A csődörből, kancákból és utódaikból álló családokban élnek. Alapvetően békés állat, de a hím a párzási időszakban agresszívé válik, ellenfeleit köpködéssel, harapással és rúgásokkal támadja. Ilyenkor az emberre is veszélyes lehet. Tápláléka
fűfélék, más lágyszárú
növények és
levelek. Az egypúpú teve 50
évig élhet.
A teve szaporodási ideje kb. 9 hét. 15 hónap vemhesség után ellik egy csikót. A tevék 3-4 éves korukban vállnak ivaréretté. Az anyja egy évnél is tovább szoptatja a kicsit.
Forrás: Wikipedia
